Az Orbán-kormány ismét előhúzta a fiókból az 1000 eurós minimálbér ígéretét, és győzelmi jelentésként kommunikálja az idei 11 százalékos emelést, miközben arról kevesebb szó esik, hogy alig egy évvel korábban még 13 százalékos növekedésről volt szó, amit végül lefelé korrigáltak, és bár a kétszámjegyű emelés valóban az EU élmezőnyébe sorolható, a kiindulópont olyan alacsony, hogy az emelés után is Európa harmadik legalacsonyabb minimálbére maradt a magyar.
A háttérben ott húzódik a kellemetlenebb valóság: a bérmegállapodás egyik fő pillére a 3 százalék feletti GDP-növekedés lett volna, ehelyett tavaly mindössze 0,3 százalékos gazdasági bővülés jött össze, az idei prognózist pedig már 2 százalékra vágták vissza, miközben a 2027-re tervezett, mesébe illőnek nevezett 14 százalékos emelés csak akkor léphetne életbe teljes mértékben, ha a gazdaság legalább 4,1 százalékkal növekedne – ilyen számokkal azonban jelenleg egyetlen komoly makrogazdasági elemző sem kalkulál, a várakozások inkább 2–2,5 százalék között szóródnak.
A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) kötött hároméves megállapodás szerint 2027. január 1-jétől a minimálbér 367 992 forintra emelkedhetne, ám az elvárt gazdasági paraméterek teljesülése erősen kérdéses, így szinte borítékolható, hogy újratárgyalás jöhet, ráadásul akár egy másik politikai felállásban.
Az ezer eurós cél elérésében nem feltétlenül a gazdasági csoda, hanem a devizaárfolyam hozhat fordulatot, hiszen míg 2024 végén 393–395 forintot kellett adni egy euróért, addig jelenleg 380 forint környékén mozog a jegyzés, és ha ez a szint tartós maradna, matematikailag könnyebben kijöhetne az áhított 1000 eurós minimálbér – még akkor is, ha forintban a növekedés nem olyan látványos, mint ahogy azt a kampányszlogenek sugallják.
Nem véletlen, hogy amikor az árfolyam korábban 406 forint környékére gyengült, már arról beszéltek, hogy inkább 400 ezer forintos minimálbérrel számolnak, most viszont az erősebb forinttal újra előkerült az eurós célkitűzés, ami jól mutatja, mennyire érzékeny ez az ígéret a devizapiaci mozgásokra.
A versenyszektorban meghirdetett 1 000 000 forintos bruttó átlagkereset 2028-ra még merészebb vállalásnak tűnik, hiszen a friss adatok szerint jelenleg 748 800 forintnál jár az átlagbér, és ahhoz, hogy két év alatt elérje az egymilliós szintet, több mint 33 százalékos összesített növekedésre lenne szükség, ami éves szinten a mostani 8,1 százalékos bérnövekedési ütem közel dupláját jelentené, miközben a bérdinamika épp lassuló pályán van.
Lehet arra hivatkozni, hogy 2022–2023-ban láttunk 15 százalék feletti bérnövekedést, ám az extrém inflációs környezetben történt, és nem egészséges, stabil gazdasági felívelés eredményeként, így a jelenlegi körülmények között az egymilliós átlagbér inkább politikai jelszónak, mintsem realitásnak tűnik.
A kormány kommunikációja szerint tartják az ígéreteket, és 2028-ra elérhető az 1000 eurós minimálbér, ám a gazdasági növekedés hiánya, az infláció alakulása, valamint a forint árfolyama mind kulcsszereplők ebben az egyenletben, és ha nem jön össze a szükséges 4,1 százalékos GDP-bővülés, akkor marad az újratárgyalás, a számolgatás – és a remény, hogy legalább az árfolyam kegyes lesz.
A végén tehát nem a repülőrajt, hanem a matek dönt: a kérdés csak az, hogy a számológép vagy a plakátragasztó lesz-e gyorsabb. 💸