Orbán Viktor 2026. november 3-án állambiztonsági dokumentumokat tett közzé a Facebook-oldalán, miután Németh Miklós azt állította, hogy a rendszerváltás idején három, Orbánnak tulajdonított ügynöki jelentést olvasott. A volt kormányfő szerint az általa megosztott iratok sikertelen beszervezési kísérletről és saját megfigyeléséről tanúskodnak. A közzététel azonban nem azonos a Németh által említett három jelentés előkerülésével.
Orbán szerint visszautasította a beszervezést
A Fidesz elnöke közösségi oldalán ismét azt az álláspontját ismertette, hogy katonaként megpróbálták beszervezni, de nem vállalta az együttműködést.
„Sorkatonai szolgálatom első időszaka alatt megpróbáltak beszervezni, de ezt visszautasítottam, így a kísérlet sikertelenül végződött.”
Beszámolója szerint később őt, feleségét, Lévai Anikót és ellenzéki társait is megfigyelték. Besúgókról, valamint a munkahelyükre és otthonukba telepített lehallgatóeszközökről írt.
Az iratokat ismertető 24.hu szerint egy korabeli rendőrségi jelentés valóban rögzíti, hogy Orbánt 1982-ben beszervezési céllal tanulmányozták, majd elálltak a beszervezésétől. Ez konkrét dokumentált adat, de a Németh által felidézett állítólagos katonai jelentések szerzőségét önmagában nem tisztázza.
Három kézzel írt jelentésről számolt be Németh Miklós
Németh Miklós visszaemlékezése szerint 1990 márciusában Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter soron kívüli találkozót kért tőle. A megbeszélésen állítása szerint Kovács János vezérőrnagy is jelen volt, Kárpáti pedig három kézzel írt és aláírt jelentést adott át neki.
Ezek Németh elmondása alapján Orbán zalaegerszegi katonaéveihez kapcsolódtak, és katonatársai magatartásáról, politikai, vallási, illetve szexuális irányultságáról tartalmaztak megállapításokat.
Csakhogy a visszaemlékezésnek van egy lényeges korlátja: Németh maga is jelezte, hogy a szerző személyét, a kézírás és az aláírás valódiságát nem tudta ellenőrizni. Orbán kézírását felismerni vélte, az iratokat azonban visszaadta, másolatot nem tartott meg.
Panyi Szabolcs a november 2-i Friderikusz Podcastban beszélt az ügyről. Beszámolója szerint Németh a történtekről készített feljegyzését 2026 márciusában ügyvédi letétbe helyezte, majd szeptemberben átadta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. Vagyis a levéltárhoz a visszaemlékezés került, nem az abban említett három eredeti jelentés.
A most megosztott iratoknak már volt nyilvánosságuk
Orbán védekezése és az általa bemutatott dokumentumok nem most jelentek meg először. A kormányzati archívumban ma is elérhető a 2012. április 5-én kelt, Vadai Ágnes írásbeli kérdésére adott válasza, a hozzá csatolt állambiztonsági iratokkal együtt.
Ebben már beszámolt a szerinte sikertelen beszervezési kísérletről, valamint saját és felesége megfigyeléséről. A levél végén külön közölte, hogy válaszát és mellékleteit az interneten is hozzáférhetővé tette.
A HVG mostani háttércikke ugyancsak felhívja a figyelmet a korábbi dokumentumközlésekre. A politikai vita tehát friss; a papírok ettől még nem lettek új leletek. Az olvasóknak ezért érdemes különválasztaniuk a mostani Facebook-bejegyzést a benne újra bemutatott, régóta ismert iratoktól.
Kommunistázással kísérte a cáfolatot a Fidesz
A párt november 3-án a Nemzeti Közleménytárban utasította vissza Németh Miklós és Panyi Szabolcs állításait. A közlemény „szemenszedett hazugság” terjesztéséről beszélt, és arra hivatkozott, hogy a korábbi átvilágítások sem támasztották alá az Orbánnal szembeni vádakat.
Politikai magyarázatot is mellékeltek:
„Ha egy régi kommunista megvádol egy hazugsággal, azt azért teszi, hogy az újkommunistákat segítse.”
Kommunistából így rögtön két nemzedék is jutott a cáfolatba; a jelentések hitelességét ettől még külön kellene tisztázni. A párt határozott elutasítása politikai állásfoglalás, amelyet ugyanúgy el kell választani az ellenőrizhető iratoktól, mint Németh visszaemlékezését.
Ungváry szerint továbbra sincs bizonyítva az ügynökmúlt
Ungváry Krisztián történész keddi megszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a jelenleg ismert állítások alapján nem lehet bizonyítottnak tekinteni Orbán ügynökmúltját. Hangsúlyozta: leszerelése után Orbán az állambiztonság megfigyeltje volt; egy esetleges korábbi együttműködéshez külön bizonyítékokra lenne szükség.
A történész aggályosnak tartja, ha egy visszaemlékezés nyomán már azelőtt megszületik az ítélet, hogy pontosan tisztáznák a történteket. Álláspontja szerint az ártatlanság vélelme Orbánt is megilleti.
Az ügyben ezért a döntő kérdés az eredeti jelentések előkerülése és ellenőrizhetősége marad. Németh feljegyzése súlyos állítást rögzít, Orbán közzététele pedig megismerhető dokumentumokat mutat be a megfigyeléséről. A kettő között fennmaradó kérdéseket a politikai nyilatkozatok önmagukban nem rendezik.
Felhasznált források