Navracsics Tibor szerint a TISZA saját korábbi elveivel került szembe
Navracsics Tibor élesen bírálta a TISZA-kormány egyik legújabb személyi döntését. A politikus szerint Tarr Zoltán miniszter lépése pontosan azt a hatalomgyakorlási módszert idézi, amely ellen a TISZA Párt korábban következetesen és határozottan kampányolt. A vita középpontjában az Iparművészeti Múzeum vezetőváltása áll: Tarr Zoltán felmentette tisztségéből az intézmény eddigi főigazgatóját, Cselovszki Zoltánt, majd megbízott főigazgatóként saját sógorát, Jékely Zsombort nevezte ki.
Navracsics Tibor szerint a döntés nem csupán azért kifogásolható, mert rokoni kapcsolat áll fenn a miniszter és az újonnan kinevezett vezető között. Úgy látja, a történtek különösen kellemetlen helyzetbe hozzák a TISZA-t, hiszen a párt a választási kampány során rendszeresen támadta azokat a kinevezéseket, amelyeknél felmerült a rokoni, baráti vagy politikai összefonódások gyanúja. A TISZA képviselői korábban azt ígérték, hogy szakítanak az ilyen gyakorlattal, a fontos állami pozíciókat pedig nyílt, átlátható pályázatok útján töltik be.
A volt miniszter szerint azonban most olyan személyi döntés született, amelyet a TISZA korábbi mércéje alapján maga a párt is súlyosan kifogásolt volna. Navracsics arra utalt, hogy a választási kampányban a rokonok és bennfentesek állami pozíciókhoz juttatását a TISZA vezetői az elmúlt tizenhat év egyik legsúlyosabb jelenségeként mutatták be. Most viszont egy TISZA-kormány minisztere nevezte ki saját sógorát egy jelentős kulturális intézmény élére.
Navracsics szerint ezért a pártnak világos és mindenki számára elfogadható magyarázatot kellene adnia arra, hogy a jelenlegi kinevezés miben különbözik azoktól az esetektől, amelyeket korábban nepotizmusként vagy korrupcióként bírált. A politikus úgy látja, nem elegendő egyszerűen arra hivatkozni, hogy Jékely Zsombor megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezik, hiszen a korábbi vitákban a TISZA sem fogadta el automatikusan ezt az érvelést más pártok politikusaitól.
A sógori kapcsolat miatt került célkeresztbe a kinevezés
Az ügy középpontjában Jékely Zsombor megbízott főigazgatói kinevezése áll. Navracsics Tibor nem azt állította, hogy az új vezető szakmailag alkalmatlan lenne a feladatra, hanem azt kifogásolta, hogy a kinevezést a miniszter közeli rokoni kapcsolata terheli. Jékely Zsombor ugyanis Tarr Zoltán sógora, így Navracsics szerint elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy a döntés során kizárólag szakmai szempontok érvényesültek-e.
A volt miniszter különösen visszásnak tartja, hogy az Iparművészeti Múzeum vezetőváltása nem egy nyílt pályázati folyamat eredményeként történt. Cselovszki Zoltán felmentése után Tarr Zoltán közvetlenül a saját sógorát bízta meg a főigazgatói feladatok ellátásával. Navracsics szerint éppen az ilyen döntések elkerülését ígérte korábban a TISZA, amikor arról beszélt, hogy a politikai és családi kapcsolatok helyett a szakmai teljesítménynek, a nyilvánosságnak és az átlátható kiválasztási folyamatnak kell meghatározónak lennie.
Navracsics Tibor bejegyzésében ironikus hangnemben mutatta be, milyen magyarázatot adhatna a kormány a történtekre. A politikus szerint várhatóan arra hivatkoznának, hogy a TISZA vezetőinek rokonai nem pusztán családtagok, hanem megbecsült és felkészült szakemberek. Navracsics azonban arra emlékeztetett, hogy hasonló érvekkel korábban más kormányok és más politikusok is próbálták megvédeni a rokoni kapcsolatokkal érintett kinevezéseket.
A bírálat lényege ezért nem Jékely Zsombor személyére, hanem a döntés körülményeire irányul. Navracsics szerint a szakmai alkalmasság és a rokoni kapcsolat nem zárja ki egymást, de egy olyan pártnak, amely korábban különösen szigorú elveket fogalmazott meg a nepotizmussal szemben, fokozottan ügyelnie kellene arra, hogy a kinevezései ne keltsék a részrehajlás vagy a kettős mérce látszatát.
A politikus azt is hangsúlyozta, hogy a nepotizmus nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kinevezett személy nem rendelkezik megfelelő tudással vagy tapasztalattal. A probléma szerinte abból fakad, hogy a családi kapcsolat befolyásolhatja a kiválasztást, illetve alááshatja a döntés hitelességét. Egy nyílt pályázat és egy független értékelési folyamat éppen az ilyen kétségek eloszlatását szolgálhatná.
A TISZA korábbi ígéreteit kéri számon a volt miniszter
Navracsics Tibor bírálata szorosan kapcsolódik a TISZA korábbi kampányüzeneteihez. A párt vezetői a választások előtt többször is arról beszéltek, hogy Magyarországon az elmúlt tizenhat évben túl sok fontos állami tisztséget kaptak meg olyan személyek, akik rokoni, baráti vagy politikai kapcsolatban álltak a döntéshozókkal. A TISZA ezt a gyakorlatot a hatalommal való visszaélés egyik leglátványosabb formájaként mutatta be.
A párt megoldásként azt ígérte, hogy a rokonokat távol tartja a kiemelt állami pozícióktól, a vezetői állásokat pedig lehetőség szerint nyílt pályázatokkal tölti be. Navracsics szerint a mostani eset azért vált különösen jelentőssé, mert a TISZA már kormányzati pozícióból került szembe saját korábbi elvárásaival. A választási kampány során megfogalmazott elveket ugyanis nemcsak az ellenfeleken, hanem a saját döntéshozókon is következetesen számon kellene kérni.
Navracsics arra is emlékeztetett, hogy korábban Melléthei-Barna Márton kinevezése kapcsán is felmerült a rokoni összefonódás kérdése. Bejegyzése szerint az akkori ügy végül visszalépéssel zárult, így a TISZA elkerülte, hogy tartós politikai vitát kelljen folytatnia a kinevezésről. Az Iparművészeti Múzeum esetében azonban Tarr Zoltán már végrehajtotta a vezetőváltást, és saját sógorát bízta meg az intézmény irányításával.
A volt miniszter Magyar Péter korábbi pályafutását is szóba hozta. Azt állította, hogy a TISZA vezetője az elmúlt tizenhat évből tizennégyet olyan állásokban töltött, amelyekről a politikai ellenfelei azt állították, hogy részben rokoni kapcsolatainak köszönhette őket. Navracsics ezzel arra próbált rámutatni, hogy a TISZA vezetőinek saját múltjuk miatt is körültekintően kellene eljárniuk minden olyan ügyben, amelyben felmerül a rokoni kapcsolatok szerepe.
A bírálat szerint a TISZA számára nemcsak jogi, hanem politikai és erkölcsi kérdés is a kinevezés megmagyarázása. Amennyiben a párt korábban valamennyi hasonló esetet a nepotizmus bizonyítékaként kezelt, most világosan be kellene mutatnia, milyen objektív szempontok alapján esett Jékely Zsomborra a választás, kiket vizsgáltak még meg a feladatra, és miért nem írtak ki nyilvános pályázatot.
Navracsics szerint a kettős mérce látszata önmagában is súlyos politikai problémát jelenthet. A választók ugyanis joggal várhatják el, hogy egy kormányra kerülő párt saját magára is alkalmazza azokat a szigorú szabályokat, amelyeket ellenzékben másokon számon kért. A volt miniszter bejegyzésének egyik központi üzenete éppen az, hogy a hatalomra kerülés után derül ki igazán, mennyire bizonyulnak tartósnak a kampány során meghirdetett elvek.
Navracsics Tibor változtatás nélkül közölt bejegyzése
Navracsics Tibor az ügyben az alábbi bejegyzést tette közzé:
„Meghallgathattuk a választási kampányban, hogy az elmúlt tizenhat év legsúlyosabb társadalmi jelensége az volt, hogy rokonok és bennfentesek kapták meg a legjobb állásokat. A TISZA vezetői ezt akkor korrupciónak hívták, egyrészt függetlenül attól, hogy a rokonok állásba juttatása nem korrupció, hanem nepotizmus, másrészt pedig elfelejtkezve arról, hogy van olyan a TISZA vezetői között – sőt, a TISZA vezetője -, aki a tizenhat évből tizennégyet olyan állásokban töltött, amiket a rossz nyelvek szerint éppen rokoni kapcsolatainak köszönhetett.
Az általuk ismertetett ellenszer valóban pofonegyszerű: a rokonokat távoltartani a zsíros állásoktól, és lehetőleg nyílt pályázattal betölteni pozíciókat. Minden szép és jó is lenne, ha azok a fránya sógorok nem lennének ott a környéken.Először Melléthei-Barna Márton tette igazán próbára Magyar Péter rokonjelző-készülékét, ám ott még sikertelen volt a provokáció, és végül vissza kellett lépnie az összeesküvőnek.
Most azonban alaposan kijátszották a szerénységéről híres forradalmi elit éberségét! Történt ugyanis, hogy pár napja Tarr Zoltán miniszter úr egy igazi szabadságharcos bátorságával mentette fel Cselovszki Zoltánt, az Iparművészeti Múzeum eddigi főigazgatóját. Ez még csak félsiker. Azért azonban, hogy a szakmaiság teljes mértékben tudjon érvényesülni, és a nepotizmust minél messzebbre űzzék, a miniszter úr a saját sógorát – már megint a sógorok!!! -, Jékely Zsombort nevezte ki megbízott főigazgatónak.
– Ah, nepotizmus? – vonná fel a szemöldökét a felületes szemlélő.
– Dehogyis! – halljuk a megérdemelt választ. – Hiszen a TISZA politikusainak sógorai nem olyan sógorok, mint a Fidesz politikusainak sógorai voltak. Sőt, ők tulajdonképpen nem is sógorok, hanem megbecsült szakemberek.Íme, így épül a Szeretetország, a működőképes és emberséges Magyarország!”
A bejegyzésben Navracsics Tibor tudatosan ironikus és gúnyos megfogalmazásokat használ. A „rokonjelző-készülék”, a „szerénységéről híres forradalmi elit” és a „Szeretetország” kifejezésekkel arra próbál rámutatni, hogy szerinte a TISZA vezetői más mércét alkalmaznak saját döntéseik, mint korábbi politikai ellenfeleik esetében.
A politikus megkülönbözteti egymástól a korrupció és a nepotizmus fogalmát is. Álláspontja szerint a rokonok pozícióba juttatása önmagában nem feltétlenül korrupció, hanem nepotizmus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyakorlat elfogadható lenne, különösen akkor, ha egy politikai közösség korábban kifejezetten a családi és személyes kapcsolatokon alapuló kinevezések megszüntetését ígérte.
Navracsics bejegyzésében nem hagy kétséget afelől, hogy a kinevezést politikailag súlyos hibának tartja. Szerinte a döntés lehetőséget ad arra, hogy a TISZA ellenfelei a párt hitelességét, következetességét és korábbi ígéreteinek komolyságát kérdőjelezzék meg.
Magyarázatot várnak Tarr Zoltántól és a TISZA vezetésétől
A történtek után a legfontosabb kérdés az lehet, hogy Tarr Zoltán milyen indokokkal támasztja alá Cselovszki Zoltán felmentését és Jékely Zsombor megbízását. A nyilvánosság számára egyelőre az ügy legszembetűnőbb eleme a miniszter és az új főigazgató közötti rokoni kapcsolat, ezért Navracsics szerint a kormánynak részletes és ellenőrizhető szakmai érveket kellene bemutatnia.
A kinevezés védelmezői azzal érvelhetnek, hogy Jékely Zsombor megfelelő tapasztalattal és szakmai háttérrel rendelkezik az Iparművészeti Múzeum vezetéséhez. Navracsics bírálata azonban éppen arra irányul, hogy a szakmai alkalmasság önmagában nem oldja fel a rokoni kapcsolatból fakadó összeférhetetlenségi és hitelességi problémákat. Egy átlátható pályázati eljárásban lehetőség nyílhatott volna arra, hogy több jelölt szakmai programját és vezetői elképzeléseit összehasonlítsák.
A volt miniszter szerint a TISZA-nak most saját korábbi kijelentései alapján kell megítélnie az ügyet. Amennyiben ellenzékben azt vallotta, hogy a rokoni kapcsolatokkal érintett kinevezéseket már a látszat miatt is el kell kerülni, kormányon sem alkalmazhat enyhébb szabályokat. Ellenkező esetben az a benyomás alakulhat ki, hogy a TISZA nem magát a nepotizmust kifogásolta, hanem csak azt, amikor azt politikai ellenfelei gyakorolták.
Navracsics Tibor bejegyzése ezért túlmutat az Iparművészeti Múzeum vezetőváltásán. A vita valójában arról szól, hogy egy választási győzelem után mennyire maradnak érvényesek az ellenzékben megfogalmazott erkölcsi és politikai elvek. A TISZA korábban az átláthatóságot, a szakmaiságot és a rokoni kapcsolatok háttérbe szorítását ígérte. Most pedig egy olyan döntést kell megvédenie, amelynél éppen ezeknek az elveknek a betartása vált kérdésessé.
A volt miniszter értelmezése szerint a kinevezés a TISZA korábbi elvei és jelenlegi hatalomgyakorlása közötti ellentmondás egyik első látványos példája. Navracsics úgy véli, a párt vezetése nem kerülheti meg a válaszadást, és nem intézheti el az ügyet pusztán azzal, hogy Jékely Zsombort megbecsült szakembernek nevezi.
A TISZA számára az ügy kezelése azért is meghatározó lehet, mert a párt politikai hitelességének egyik alapja éppen az volt, hogy új gyakorlatot ígért a korábbi kormányzati módszerek helyett. Ha azonban a választók azt tapasztalják, hogy a rokoni kapcsolatok a hatalomváltás után is szerepet játszanak a vezetői kinevezésekben, az hosszabb távon gyengítheti a változás ígéretét.
Navracsics Tibor mindenesetre egyértelművé tette álláspontját: szerinte itt van a „sógorügy”, amelyet a TISZA-nak nehéz lesz kimagyaráznia. A politikus úgy látja, az eset világosan megmutatja, hogy más dolog ellenzékből elveket és szigorú követelményeket megfogalmazni, és más dolog kormányzati helyzetben, saját személyi döntéseknél is következetesen alkalmazni azokat.