Telkes András nemzetbiztonsági szakértő a Népszavában közzétett nyílt levélben szólította fel Magyar Péter miniszterelnököt arra, hogy fejezze be a már 2024 előtt is a NER ellen küzdő politikusok „óellenzékiként” való gúnyolását. A levél szerzője szerint ideje lenne leállni ezzel a politikai megbélyegzéssel, mert Magyar Péter nemcsak korábbi ellenzéki politikusokat támad, hanem ezzel saját választóinak egy részét is megalázza és kirekeszti.
Telkes András szerint nem lehet egy kalap alá venni az Orbán-rendszerrel szemben fellépő korábbi ellenzéki szereplőket. Úgy látja, az „óellenzéki” kifejezés használata nemcsak méltánytalan azokkal szemben, akik éveken keresztül vállalták a politikai és egzisztenciális kockázatokat, hanem a Tisza-kormány számára is káros lehet, mert olyan értékes szakembereket zárhat ki, akiknek tapasztalatára és tudására szüksége lenne az országnak.
A nemzetbiztonsági szakértő békésebb politikai hangnemet, nagyobb türelmet, több együttműködést és több valódi kormányzati munkát sürgetett a folyamatos megosztottság és ellenségképzés helyett. Telkes András nyílt levelében közvetlenül Magyar Péterhez fordult.
„Nem hangzik hitelesen az »óellenzékizés«”
„Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Nem hangzik hitelesen az »óellenzékizés« annak a szájából, aki négyszer, de legalább háromszor megszavazta Orbán Viktor rendszerét. Ezzel a háttérrel nincs meg az erkölcsi alapja ahhoz, hogy megszabja, kik vehetnek részt és kik zárhatók ki a politikai főáramának alakításából, a kormányzáshoz szükséges szakértői és államigazgatási háttérmunkából.”
Telkes András már levelének elején Magyar Péter korábbi politikai döntéseire hivatkozott. Álláspontja szerint nem hiteles olyan embereket „óellenzékinek” nevezni és politikailag félreállítani, akik már akkor is nyíltan felléptek az Orbán-rendszer ellen, amikor Magyar Péter még a rendszerhez kötődő állami és gazdasági intézményekben dolgozott.
A levél szerzője nem egyszerűen egy politikai szóhasználatot kifogásolt. Azt állította, hogy az „óellenzékizés” valójában határvonalat húz az emberek közé, és azt sugallja, hogy azok, akik 2024 előtt is részt vettek az ellenzéki politikában, automatikusan hiteltelenek, alkalmatlanok vagy vállalhatatlanok lennének.
Telkes szerint Magyar Péternek nincs erkölcsi alapja arra, hogy egyedül határozza meg, kik vehetnek részt a politikai főáram alakításában, illetve kik kapcsolódhatnak be a kormányzáshoz szükséges szakértői, államigazgatási és háttérmunkába. Úgy vélte, nem lehet pusztán egy korábbi politikai szerepvállalás vagy ellenzéki múlt miatt embereket kizárni az ország jövőjének alakításából.
A levélben hangsúlyozta: sok olyan ember dolgozott a magyar államigazgatásban, aki a feladatát tisztességesen és szakmailag megfelelően végezte, miközben egyáltalán nem értett egyet azzal az iránnyal, amelybe Orbán Viktor vezette az országot.
„A magyar államigazgatásban nagyon sokan tisztességesen végezték a szakmai munkájukat, miközben »tele volt a hócipőjük« azzal, amilyen irányba Orbán vitte az országot. Sokan pedig nyíltan és aktívan felléptek a rendszer ellen, nem kis egzisztenciális kockázatot vállalva.”
Telkes András szerint ezek az emberek nem azért maradtak az államigazgatásban, mert feltétlenül támogatták a politikai rendszert, hanem azért, mert szakmai munkát végeztek, és sok esetben éppen belülről próbálták megőrizni az intézmények működőképességét. Mások ennél is tovább mentek: nyilvánosan bírálták a rendszert, tüntetéseken, politikai akciókban vagy szakmai megszólalásokban vállalták véleményüket, miközben állásukat, megélhetésüket és egzisztenciális biztonságukat kockáztatták.
Hadházy Ákos, Szabó Tímea és Szél Bernadett nevét is megemlítette
Telkes András levelében konkrét politikusokat is felsorolt annak bizonyítására, hogy az „óellenzéki” megnevezés mögött nagyon különböző életutak, teljesítmények és politikai szerepvállalások állnak.
„Csak néhány »óellenzéki« név, a teljesség igénye nélkül, aki tényleg tettek az Orbán-rendszer ellen: Hadházy Ákos, Szabó Tímea, Szél Bernadett – és a lista hosszan folytatható.”
Hadházy Ákos éveken keresztül korrupciógyanús ügyek feltárásával, dokumentumok nyilvánosságra hozatalával, tüntetésekkel és parlamenti akciókkal lépett fel a rendszer ellen. Szabó Tímea és Szél Bernadett ugyancsak hosszú időn keresztül vállalta a nyilvános politikai konfliktusokat és az ezekkel járó támadásokat.
Telkes András szerint ezért méltánytalan ezeket az embereket egyetlen gúnyos megnevezéssel elintézni. A „teljesség igénye nélkül” megfogalmazással azt is jelezte, hogy a felsorolt politikusok csak példák: rajtuk kívül még sok olyan korábbi ellenzéki szereplő, civil, szakértő és közéleti ember van, aki ténylegesen tett az Orbán-rendszer ellen.
A levél szerzője arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak országos politikusokról van szó. Az önkormányzatokban, a helyi közösségekben és a független sajtóban dolgozó emberek szerepét sem lehet figyelmen kívül hagyni.
„Mint ahogyan nem lehet említés nélkül hagyni önkormányzati vezetőket és a független sajtót sem.”
Számos települési vezető, önkormányzati képviselő és helyi szakember olyan körülmények között próbált működni, amelyekben a kormányzati döntések, a forráselvonások és a politikai konfliktusok folyamatosan megnehezítették a munkát. A független sajtó munkatársai pedig éveken keresztül tártak fel korrupciós ügyeket, közpénzköltéseket, politikai összefonódásokat és hatalmi visszaéléseket.
Telkes szerint az ő munkájukat sem lehet egyetlen mozdulattal félresöpörni, és nem lehet őket pusztán azért a múlt részének tekinteni, mert már a Tisza Párt felemelkedése előtt is részt vettek a közéletben.
Az „óellenzéki” kifejezés ugyanis nemcsak egy politikai tábor vezetőit érinti. Azokhoz a választókhoz is eljut, akik korábban más ellenzéki pártokat támogattak, tüntetéseken vettek részt, civil szervezeteket segítettek, független lapokra fizettek elő vagy önkormányzati választásokon ellenzéki jelöltekre szavaztak.
Amikor ezeket az embereket közvetve egy sikertelen és elutasítandó korszak részeként mutatják be, Telkes szerint a Tisza saját választóinak egy részét is megalázza és kirekeszti. A Tisza támogatói között ugyanis sokan vannak, akik korábban Hadházy Ákost, Szabó Tímeát, Szél Bernadettet vagy más ellenzéki politikusokat támogattak.
Az „óellenzékizés” a Tisza-kormány számára is káros lehet
Telkes András úgy vélte, a kirekesztő szóhasználat nem csupán erkölcsi és politikai probléma, hanem a kormányzati működést is veszélyeztetheti. A Tisza-kormánynak ugyanis szüksége lenne olyan emberekre, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek az államigazgatás, a gazdaság, a nemzetbiztonság, az oktatás, az egészségügy vagy az önkormányzati rendszer működéséről.
„Az »óellenzékizés« elsősorban a Tisza-kormányra nézve káros. Eleve kizár rengeteg olyan szakembert, akik a maguk területén tisztességesen végezték a dolgukat, szakértelmük nélkülözhetetlen lenne, de a miniszterelnöki tiltás kizárja őket az érdemi hozzájárulás lehetőségéből – miközben a Tisza-kormány égető szakemberhiánnyal küzd. Nem lenne szabad az országot »ó-emberekre« és a többiekre osztani.”
A levél szerint a szakértelmet nem lehet pártpolitikai címkék alapján megítélni. Attól, hogy valaki korábban egy ellenzéki párt mellett dolgozott, egy független intézménynél vállalt szerepet vagy az Orbán-rendszer nyilvános bírálója volt, még rendelkezhet olyan tudással, amely nélkülözhetetlen lenne az ország működtetéséhez.
Telkes András azt állította, hogy a Tisza-kormány égető szakemberhiánnyal küzd. Ebben a helyzetben különösen káros lehet, ha a kormányfő politikai tiltással, nyilvános megbélyegzéssel vagy kirekesztő kommunikációval távol tart olyan embereket, akik tudásukkal érdemben segíthetnének.
A szerző szerint az országot nem lenne szabad „ó-emberekre” és a többiekre osztani. Ez a felosztás ugyanis ugyanazt a politikai logikát idézi, amelyet az Orbán-rendszerrel szemben állók hosszú éveken keresztül bíráltak: aki nincs a megfelelő táborban, az gyanús, hiteltelen vagy ellenség.
Telkes személyes indokairól is írt. Elmondása szerint az Orbán-rendszerben nem kizárólag a korrupció, a lopás vagy a maffiaállam kiépítése zavarta. Ezek állampolgárként felháborították, és úgy vélte, minden törvénysértés után gyors, alapos vizsgálatra és felelősségre vonásra van szükség.
„Ami miatt személyesen nehezen viseltem az Orbán-rendszert, az nem is a rendszerszerű maffiaállam-építés és a lopás volt. Ez felháborított mint citoyent, állampolgárt. Minden ilyen dolognak alaposan és gyorsan utána kell járni, ahol törvénysértés történt, ott büntetőeljárás és felelősségre vonás szükséges.”
A szerző tehát nem vitatta, hogy a korábbi rendszer visszaéléseit fel kell tárni. Egyértelműen támogatta, hogy ahol bűncselekmény vagy más törvénysértés történt, ott induljon büntetőeljárás, és történjen meg a felelősségre vonás.
A legnagyobb problémának azonban nem kizárólag a korrupciót, hanem a politikai közbeszéd tartós megmérgezését tartotta. Úgy látta, az állandó harc, az ellenségképzés és a kirekesztés egy egész nemzedék politikai tapasztalatát határozta meg.
„Aki nincs velünk, az ellenünk van”
Telkes András a levél egyik legszemélyesebb részében a gyermekeiről írt. Azt fájlalta, hogy úgy nőttek fel, hogy közben egyszer sem tapasztalhattak normális hangvételű politikai párbeszédet.
„A leginkább bántó dolog az volt, hogy a gyerekeim úgy nőttek fel, hogy felcseperedésük során egyszer sem tapasztaltak normális hangvételű politikai diskurzust. Hogy mindig harcolni kellett, mindig ellenség volt valaki vagy valami. Hogy semmivel szemben nem volt türelem és tolerancia. Hogy mindenhol mérgező tartalmú kék plakátokkal voltak körülvéve. Hogy eluralkodott a rákosista »aki nincs velünk, az ellenünk van« felfogás. Hogy most csodálkozva néznek a világra, hogyan is kellene civilizáltan beszélgetni a politikában.”
Telkes szerint a magyar politikában hosszú időn keresztül az állandó konfliktus vált meghatározóvá. Mindig szükség volt valamilyen ellenségre, akivel szemben harcolni lehetett, miközben a türelem, a tolerancia és a másik fél szempontjainak megértése háttérbe szorult.
A szerző a kék plakátkampányokat is ennek a politikai kultúrának a részeként említette. Azt állította, hogy gyermekei olyan környezetben nőttek fel, amelyben a közterületeket folyamatosan mérgező politikai üzenetek borították, a közbeszédet pedig az „aki nincs velünk, az ellenünk van” logikája határozta meg.
Telkes András szerint a rendszerváltás egyik legfontosabb ígérete éppen az lett volna, hogy ez a hangnem megváltozik. A rendszerváltástól azt várta, hogy véget ér a propaganda, és egy békés, toleráns, egymásra figyelő politikai kultúra alakul ki.
„A rendszerváltástól többek között és elsősorban azt vártam, hogy megváltozik a hangnem, hogy vége a propagandának. Hogy a békés, toleráns, megértő, egymásra figyelő hangnem lesz a meghatározó. Sajnos ennek egyelőre kevés nyomát látni.”
A levél szerzője szerint a rendszerváltás nem merülhet ki abban, hogy más párt kerül hatalomra, új képviselők ülnek a parlamentben, vagy új emberek vezetik az állami intézményeket. A valódi változásnak a politikai kultúrában, a hatalomgyakorlásban és a közbeszédben is meg kell jelennie.
Telkes elismerte, hogy a korábban elkövetett visszaéléseket napirenden kell tartani. Ha ezekről nem beszélnek, akkor idővel elhalványulhat a társadalmi emlékezet, és az emberek megfeledkezhetnek arról, milyen súlyos ügyek történtek.
„Az is érthető, hogy napirenden kell tartani az elkövetett »disznóságokat«, mert enélkül elhalványodik ezeknek a bűnöknek a kollektív emlékezete is. A kérdés mindig a mérték.”
A kulcskérdés szerinte a mérték. Nem mindegy, hogy a múlt feltárása és a felelősségre vonás mellett marad-e idő és energia a jelenlegi kormányzati feladatokra, vagy a teljes politikai működést az ellenfelek támadása és a konfliktusok folyamatos újratermelése tölti ki.
„Kevesebb Mónika-show-t a parlamentben, több kormányzást!”
Telkes András külön kitért a parlamentben zajló politikai küzdelmekre is. Úgy vélte, a Fidesz olyan jelentéktelen politikai szereplőket ültetett be az Országgyűlésbe, akik önmagukban nem érdemelnék meg a folyamatos nyilvánosságot.
„A Fidesz nímandokat, senkiket ültetett be a parlamentbe, miközben a főkolomposok csendben a háttérbe húzódnak. Ezek a parlamentbe beült emberek nem érdemlik meg a reflektorfényt. Ezt a reflektorfényt pedig jelenleg a Tisza és Ön biztosítják nekik a folyamatos savazással. Nem arról van szó, hogy nem kellene ezeket a kérdéseket napirenden tartani, hanem ennek arányairól. A kormány tagjai a heti munkanapjaikból egy-két napot a parlamentben töltenek. Ez a munkaidejük 20-40 százaléka, ami sok hasznos időt vesz el a valódi kormányzástól.”
A levél szerint miközben a Fidesz meghatározó alakjai a háttérbe húzódtak, a parlamentben ülő politikusaik a Tisza folyamatos támadásai miatt mégis jelentős nyilvánosságot kapnak. Telkes szerint a Tisza és személyesen Magyar Péter biztosít nekik reflektorfényt azzal, hogy rendszeresen „savazzák” őket.
A szerző ismét hangsúlyozta, hogy nem a problémák elhallgatását vagy a felelősségre vonás elmaradását szeretné. Szerinte azonban meg kell találni az arányt a politikai számonkérés, a parlamenti szereplés és a tényleges kormányzás között.
A levélben szereplő számítás alapján a kormány tagjai a heti munkanapjaikból egy-két napot töltenek a parlamentben. Ez a munkaidejük 20-40 százalékát jelenti, amely Telkes szerint sok hasznos időt vesz el a valódi kormányzástól.
Álláspontja szerint az emberek nem azért adtak felhatalmazást a Tiszának, hogy a korábbi időszak politikai stílusa új szereplőkkel, de változatlan formában folytatódjon. A választók jelentős része békésebb, demokratikusabb és szerethetőbb Magyarországot szeretett volna.
„Gyakran hallottuk, és a választók – politikai nézeteiket tekintve igencsak sokszínű – többsége azért szavazott a Tiszára, mert egy békés, szerethető, demokratikus Magyarországot ígért. Jó lenne azt látni, hogy a folyamatos ellenségeskedés helyett a dolgok és a hangnem ezeket a célokat előmozdító irányba fordulnak.”
Telkes szerint a Tisza választói politikai szempontból sokszínű közösséget alkotnak. Vannak közöttük korábbi baloldali, liberális, zöld, konzervatív és korábban a Fideszt támogató választók is. Ezért a Tisza nem építheti politikáját arra, hogy a korábbi ellenzéki szereplőket és választóikat egyetlen elutasító címkével kirekessze.
A szerző arra figyelmeztetett, hogy a folyamatos ellenségeskedés ellentétes azzal az ígérettel, amelynek köszönhetően a Tisza széles választói támogatást kapott. A békés, szerethető és demokratikus Magyarország nemcsak intézményi változásokat, hanem más politikai hangnemet is feltételez.
„Kevesebb Mónika-show-t a parlamentben, több kormányzást!”
Telkes András ezzel a mondattal foglalta össze kritikáját. A parlament szerinte nem válhat állandó látványos veszekedések, személyeskedések és politikai műsorszámok helyszínévé. A kormány feladata elsősorban az ország működtetése, az egészségügy, az oktatás, a gazdaság, a közlekedés, az államigazgatás és a közszolgáltatások problémáinak megoldása.
A nyílt levél végén közvetlenül Magyar Péterhez fordult, és elismerte, hogy a rendszerváltással már történelmi szerepet szerzett. Ugyanakkor azt is jelezte, hogy a politikai vezető valódi megítélését az dönti majd el, képes-e kampányoló pártvezérből demokratikus államférfivá válni.
„Miniszterelnök Úr! Ön a rendszerváltással már beírta magát a magyar történelemkönyvek lapjaira. Jó és kívánatos lenne azt olvasni a majdani, következő oldalakon, hogyan válik egy rendszerváltást levezénylő politikai párt kampányoló vezéréből az országot valóban demokratikussá alakító államférfivá”
– zárul Telkes András nyílt levele.