Már ősszel elindulhat a várólisták csökkentése
Évtizedek óta a magyar egészségügy egyik legfájóbb problémája, hogy a beteg megkapja a diagnózist, az orvos szerint műtétre lenne szüksége, majd hosszú hónapokra, rosszabb esetben akár évekre várólistára kerül. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter most bejelentette: elkészült a várólisták csökkentését célzó szakmai program, amely a szükséges kormányzati döntés után már ősszel elindulhat.
A változás különösen az idősebb korosztály számára jelenthet komoly segítséget. A három legnagyobb műtéti várólistán térdprotézisre, csípőprotézisre és szürkehályog-műtétre várnak a legtöbben. Ezek olyan beavatkozások, amelyekre az életkor előrehaladtával egyre nagyobb szükség lehet.
A terv nem egyszeri beavatkozásról szól. Külön finanszírozási hátteret, pontos végrehajtási menetrendet és mérhető eredményeket rendelnének hozzá. Így ellenőrizhető lenne, hogy valóban rövidül-e a várakozási idő, és a betegek ténylegesen hamarabb jutnak-e ellátáshoz.
Erre azért van szükség, mert a várólisták problémája nem minden esetben magyarázható az orvosok, a műtők vagy a szabad időpontok hiányával. A rendszer működésében, a betegek irányításában és az intézmények közötti különbségekben is komoly gondok vannak.
A korábbi adatok meghökkentő eltéréseket mutattak. Egy vizsgált intézményben a betegek fele három napon belül műtőbe került, miközben ugyanazon kórház térdprotézis-listáján az átlagos várakozási idő meghaladta az 500 napot.
Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a gyorsabban megműtött betegek igazságtalan előnyhöz jutottak. Az állapotromlás, az orvosi sürgősség vagy más szakmai körülmények indokolhatják az eltéréseket. A hatalmas különbségek azonban azt mutatják, hogy átláthatóbb és kiszámíthatóbb betegirányításra van szükség.
Több mint 35 600 beteg vár csak a három legnagyobb listán
A nyár eleji adatok szerint a három leghosszabb várólistán több mint 35 600 beteg szerepelt. Közel 20 ezren térdprotézisre, csaknem 9800-an csípőprotézis-műtétre vártak, míg szürkehályog-operációra közel 6000 ember várt 60 napnál hosszabb ideje.
Ráadásul ezek csak a három legnagyobb várólista adatai. Nem szerepel bennük minden olyan beteg, aki más műtétre vagy vizsgálatra vár. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezeken a területeken egyetlen év alatt mintegy 20 százalékkal emelkedett a várakozók száma.
Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik térd- vagy csípőprotézisre várnak. Számukra a több száz napos késlekedés folyamatos fájdalmat, korlátozott mozgást és egyre nagyobb kiszolgáltatottságot jelenthet. Sokan segítség nélkül már a legegyszerűbb hétköznapi feladatokat sem tudják elvégezni.
A szürkehályoggal élő időseknek a várakozás látásromlással és az önállóság fokozatos elvesztésével járhat. Egy ilyen beteg számára a 300 vagy 500 nap nem egyszerű adat, hanem elveszített hónapokat jelent.
A program ezért nem kizárólag nyugdíjasokat érint, de kétségtelenül az idősebb korosztály lehet az egyik legnagyobb nyertese. A lakosság öregedésével folyamatosan növekszik a protézisműtétek iránti igény, így a beavatkozások gyorsítása rengeteg ember életminőségét javíthatná.
A beteg szempontjából nemcsak az számít, hogy országosan hány műtétet végeznek el. Azt is tudnia kell, miért vár hónapok óta, miközben valaki más ugyanarra a beavatkozásra lényegesen hamarabb bejutott. Egy jól működő várólistarendszernek gyorsnak, igazságosnak és kiszámíthatónak kell lennie.
Hegedűsék 2027 végére húzták meg a határt
A kormány korábbi döntése már konkrét célt is meghatározott. A vállalás szerint 2027 végére a fekvőbeteg-ellátásban legfeljebb hat hónapos, a járóbeteg-ellátásban pedig legfeljebb két hónapos várakozási időt szeretnének elérni.
Ez komoly vállalás, hiszen bizonyos protézisműtéteknél jelenleg több száz napot is várhatnak a betegek. A terv teljesítéséhez nem elegendő néhány műtéttel többet elvégezni. Szükség van megfelelő számú szakemberre, korszerű eszközökre, nagyobb kapacitásra és kiszámítható finanszírozásra is.
Hegedűs ezért a személyi és tárgyi feltételeket, a szükséges kapacitásbővítést és annak költségvetési igényét is kidolgozta. A miniszter hangsúlyozta, hogy nem szeretnének egyszerűen „több pénzből ugyanazt a rendszert működtetni”.
A 2027-re tervezett egészségügyi többletforrást egy több éven át tartó átalakítás alapjának szánják. A cél a könnyebben elérhető ellátás, a jobb munkakörülmény és a betegek számára érzékelhető minőségi javulás.
Ez azért fontos, mert önmagában a pénz nem old meg minden problémát. Ha megmaradnak a szervezési hibák, az intézmények közötti óriási különbségek és a rosszul kihasznált kapacitások, akkor a rendszer többe kerülhet, miközben a beteg továbbra is hónapokig ül otthon fájó térddel.
A változás részeként ősszel elindulhat az új betegelégedettségi platform is. Ennek segítségével maguk a betegek mondhatnák el, mennyit kellett várniuk, megfelelő tájékoztatást kaptak-e, és milyen körülmények között látták el őket.
A tervek szerint szeptemberben átlátható módon nyilvánosságra kerülhetnek az Országos Mentőszolgálat minőségi mutatói is. Emellett tovább bővítenék a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságát, 2027 elején pedig önálló egészségügyi minőségellenőrző hatóság kezdheti meg a működését.
Harmincéves problémát kell most valódi eredményekkel kezelni
A minisztérium ősszel az állami és a magánegészségügy kapcsolatának újraszabályozásában is előrelépést ígér. Átláthatóbbá tennék, hogyan használják az állami vagyont, az állami munkaidőt és az állami finanszírozást azokban az esetekben, amikor az állami és a magánellátás találkozik.
Ez a várólisták miatt is fontos. Ha valaki az állami rendszerben hónapokat vár, miközben ugyanaz az orvosi kapacitás a magánellátásban hamarabb elérhető, az államnak pontosan látnia kell, hol, mikor és milyen forrásból történik az ellátás.
A több évtized alatt kialakult problémákat természetesen nem lehet néhány hónap alatt eltüntetni. A magyar egészségügy szervezési, finanszírozási és munkaerőgondjait egyetlen program sem oldhatja meg egyik napról a másikra. Hegedűs is jelezte, hogy a hosszú távú építkezés mellett az intézményekben továbbra is folyamatos tűzoltás zajlik.
A valódi fordulatot az jelentené, ha egy év múlva már nemcsak tervekről, új szabályokról és platformokról beszélnének. A betegek akkor éreznék a változást, ha ténylegesen kevesebben várnának térd- vagy csípőprotézisre, csökkennének a kórházak közötti különbségek, és megszűnnének azok a helyzetek, amikor ugyanazon a listán valaki néhány nap, más pedig több mint egy év alatt jut műtéthez.
A program a nyugdíjasok számára nem egyszerűen statisztikákról szól. Minden lerövidített hónap kevesebb fájdalmat, nagyobb önállóságot és élhetőbb hétköznapokat jelenthet.
A szakmai terv elkészült, a célokat meghatározták. Most azon múlik minden, hogy a kormányzati döntés után valóban elindul-e az a rendszer, amely nemcsak több pénzt fordít a várólistákra, hanem végre rendet is tesz mögöttük.