Orbán friss beszéde: rosszabbul fogunk élni.. tehát össze kell húzni a gatya madzagot
Orbán Viktor kedd délelőtti beszédében szokatlan dolgot tett:
szembenézett a valósággal, és elkezdte felkészíteni a választóit is.
Ebből a gödörből bizony nem fogunk kijönni anélkül, hogy ne éljünk egy kicsit rosszabbul. Arról persze nem beszélt, hogy jelentős részben pont azért kerültünk ennyire mélyre, mert azt utóbbi években túlnyújtózkodtunk a takarónkon.
Ugyan a KAVOSZ „20 éves a Széchenyi Kártya Program” című rendezvényen tartott beszédében volt pár optimista mondata is, de azért alapvetően inkább a borús valóságot ismertette:
Mindezek reális helyzetértékelést mutatnak a kormányfő részéről, de a meglepő őszinteségen túl egy nagyon fontos elem kimaradt. A Fidesz módszeresen elfeledkezik arról, hogy a más országokhoz képest súlyosabb gazdasági tünetek (nagyobb infláció, magasabb kamatok, hiányjelenségek, erősebben zuhanó devizaárfolyam) alapvető oka, hogy
hosszú éveken át túlnyújtóztunk a takarónkon
– írja a Telex.
Erősen növekedett a magyar gazdaság, és ezt a növekedést a nagyon alacsony kamatok, a rengeteg uniós forrás, az ennek nyomán államilag támogatott hitelek csak fújták és fújták fölfele. Most pedig már látszik – bármennyire is nehéz ezzel szembesíteni a lakosságot, de
a kilábalást valójában csak az hozhatja el, ha most rosszabbul fogunk élni.
[LAPOZAS]
Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője szerint le kell számolni azzal az illúzióval, hogy van fájdalommentes megoldás; annyira elszabadult az infláció, hogy ezt csak az foghatja meg, ha lesz keresleti oldali alkalmazkodás, vagyis, ha a lakosság a csökkenő reáljövedelme miatt kevesebbet fogyaszt, és ha végre belátjuk, hogy szembe jött a valóság.
Sokkal kevésbé lesz fájdalmas a gyógyulás, avagy gyógyítás, ha mindezt beismerjük. Igen, amikor például a jegybank 18 százalékra emeli az egynapos kamatot, akkor kőbunkóval esik neki a problémának, és igen, ez visszafogja a hiteldinamikát, a növekedést – de most akkor is ilyen megoldások kellenek. Ha pedig eközben Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és Matolcsy György jegybankelnök éppen egymásnak is mennek, az nem tesz jót a kiszámíthatóságnak és a bizalomnak.
Most egyszerűen már nincs tere az ellentmondó, avagy az inkonzisztens lépéseknek; egyetértést kellene mutatni a nemzetközi piacok felé – vélik az elemzők. Az már örömteli, hogy a várható, lanyha növekedés és a magas infláció végre megváltoztatta a hazai jegybank viselkedését, és az MNB elkezdett keményen dolgozni az infláció ellen. Csak nagyon fontos lenne ehhez az is, hogy a kormány, amelynek választási, szavazatgyűjtési céljai is vannak, végre ismerje be, hogy reálgazdasági áldozatok nélkül lehetetlen fellépni az infláció ellen. Ebben lehet előrelépés a kormányfő keddi reálisabb,
de még mindig nem eléggé reális helyzetképe.
Nyeste Orsolya, az Erste vezető makrogazdasági elemzője szerint sem engedhet a jegybank. „Összességében javult a globális kockázatvállalási hajlandóság az elmúlt időszakban, de a külső veszélyek (háború, európai energiaválság, a globális befektetői hangulat alakulása, a nagy jegybankok kamatemelési ciklusa) és a belső kockázatok (magas folyó fizetési mérleghiány, az EU pénzekkel kapcsolatos polémiák) továbbra sem kerülhettek ki az MNB gondolkodásából.”
2023-ban a globális növekedés érdemben lassulni fog, de talán világszintű recesszióra nem kell számítani – mondja Trippon Mariann. Az 1,5-2 százalékos növekedés globálisan fennmaradhat, de csak úgy, hogy az EU-ban recesszió lesz, az Egyesült Államokban talán nem, és billeg Kína is, ahol rövid távon a zéró-Covid politika fogja vissza az aktivitást, középtávon pedig a strukturális problémák okoznak gondot. Ott van még a kockázati tényezők közt a háború, általában a geopolitikai kockázatok (Kína-USA viszony) és az energiahelyzet.
[LAPOZAS]A kérdés ezek után, hogy amennyiben csak egy kisebb, néhány negyedéves visszaesés lesz, akkor az visszatolhatja-e az inflációt a kívánatos szintre. Abban minden forrásunk egyetért, hogy Magyarország szempontjából egy nagyon, de nagyon nehéz félév jön, már csak a kedvezőtlen külső környezet miatt is. 2022 GDP-számaiban ez még nem látható, hiszen az első félév brutálisan erős volt, a harmadik negyedév pedig már elhozta a lassulást, de 2022 egésze 4,5-5 százalékos bővülést is hozhat – véli Trippon Mariann, hozzátéve: jövőre stagnálás várható, amikor
a háztartások fogyasztása már visszaeshet, a kormányzati beruházások is apadhatnak, egyedül a munkaerőpiac marad még feszes, vagyis a munkanélküliség még mindig nem fog elszabadulni.
Mindezekkel szemben a szakemberek véleménye arról eléggé megoszlik, hogy eközben az infláció elindulhat-e lefelé. Ha hihetünk az elemzőknek, az infláció jövőre valóban elérheti az orbáni álmot, vagyis 2023 végér talán valamiképp lehet egyszámjegyű, ám még jövőre is akár 16-17 százalékos éves átlagos inflációval számolhatunk, vagyis
a jövő évi átlagos infláció még magasabb is lehet, mint az idei.
Amikor aztán már a bérek nem tudnak lépést tartani az inflációval, azaz a reálkeresetek csökkennek, ráadásul az állam sem költ, a vállalati szektorban pedig a költségoldali sokkok és a drágább finanszírozás miatt lesz visszaesés. Szóval ha ez mind összeáll, akkor elindulhat lefelé a pénzromlás.
Ám így a magyar gazdaság stagnálást, legfeljebb csak egészen minimális növekedést produkálhat 2023-ban.
És még ezt is legfeljebb csak akkor, ha jövőre újra érkeznek uniós források Magyarországra. Az ma már nem kérdés, hogy lesz forrásvesztés, ahogy az sem, hogy innentől tartósan lesz göröngyös a finanszírozás, az EU intézményrendszere minden lépést, mindenféle mérföldkövet ellenőrizni fog, ráadásul úgy, hogy nem egyszeri eredményeket fog kérni, hanem folyamatos monitoring alá helyez mindent, ami magyar.
Orbán Viktor beszédében egyetlen igazán riasztó elem szerepelt, a saját modell, avagy az úgynevezett „saját mentőcsónak”. A magyar helyzetért ugyanis igen nagy mértékben maga Magyarország felelős.
Lehet háborús inflációról vagy szankciós energiaválságról beszélni, talán a szavazóknak lehet azt is mondani, hogy Brüsszel miatt rossz minden, de
a brutális magyar infláció fő motorjai, a korábbi high-pressure economy, vagyis a nagy élénkítés, a választás előtti osztogatás, a külföld negatív értékítélete (vagyis a környező országoknál sokkal durvább devizagyengülés), és megkérdőjelezhetetlenül az ársapkák.
Az infláció decemberben meghaladhatja a 23 százalékot. 2023 első felében végig 20 százalék feletti infláció körvonalazódik, és csak a harmadik negyedévtől indulhat el egy erőteljesebb lassulás, egyszámjegyű tartományba pedig csak egy év múlva kerülhet újra a pénzromlási ütem – véli a CIB idevágó elemzése. Nyeste Orsolya emlékeztet arra is, hogy a jegybank szerint árstabilitás nélkül tartós növekedés sincs, így ezt a kérdéskört mindenképpen kiemelten kell figyelnie az MNB-nek, de azért a globális deflációs tendenciák és a belső kereslet csökkenése is a fordulat irányába mutat, ami azonban lassú és elhúzódó folyamat lesz a jegybank szerint.