Egészen másképp alakult a Magyar Péterék Unger Anna melletti döntése ellen meghirdetett Kossuth téri tüntetés, mint amire a közösségi médiában megjelent felhívások alapján számítani lehetett.
A demonstráció szűk negyven perc alatt gyakorlatilag elfogyott, a főszervező nem jelent meg, beszéd nem hangzott el, a téren pedig végül inkább a káosz és egy indulatos szóváltás vitte el a show-t. A tünetőknél pedig többen voltak a sajtó munkatársai.
A helyszínen még az sem volt egyértelmű, hogy minden résztvevő ugyanazért érkezett-e. Voltak, akik a Tisza döntését bírálták, mások Magyar Pétert támadták, de olyanok is megjelentek, akik tiszásként akarták elérni, hogy a párt változtassa meg az álláspontját. Sokan pedig láthatóan csak arra voltak kíváncsiak, mi lesz az előre beharangozott demonstrációból.
A beharangozott tüntetésből alig néhány fős összejövetel lett
A Kossuth térre az NVVH vezetése és Ligeti Miklós támogatása miatt hirdettek tiltakozást, miután az Országgyűlés Unger Annát választotta meg az új vagyonvisszaszerzési hivatal elnökének. A döntés korábban a Tisza támogatói között is komoly vitát váltott ki, ezért akár egy jelentős, párton belüli elégedetlenséget bemutató demonstráció is kialakulhatott volna.
Ehhez képest a helyszínen mindössze nagyjából egy tucat ember jelent meg. A résztvevők száma később sem növekedett, majd az emberek lassan elszivárogtak. Szűk negyven perccel a meghirdetett kezdés után a rendezvény lényegében véget is ért.
Az egyik legmeglepőbb körülmény az volt, hogy a demonstráció főszervezője maga sem jelent meg. Emiatt nem volt hivatalos kezdés, nem hangzott el szervezői beszéd, és nem alakult ki olyan program sem, amely összefogta volna az érkezőket.
Az esemény már az első percekben inkább egymástól függetlenül érkező emberek találkozójának tűnt, mint szervezett politikai tüntetésnek. Nem volt színpad, közös követelés vagy olyan felszólalás, amely világossá tette volna, pontosan mit akarnak elérni a résztvevők.
A helyzetet tovább nehezítette, hogy a jelenlévők politikai szándékai sem voltak egységesek. Egyesek Unger Anna megválasztása ellen és Ligeti Miklós mellett érkeztek, miközben továbbra is a Tisza támogatóinak vallották magukat.
Mások már nemcsak a konkrét döntést bírálták, hanem Magyar Pétert és az egész kormányt támadták. A helyszínen olyan hang is megjelent, amely a Fidesz visszatérését követelte. Ez különösen furcsán hatott egy olyan tiltakozáson, amely eredetileg részben tiszás körökből indult.
A különböző célok és politikai vélemények miatt végül nehéz lett volna egyetlen közös üzenetet társítani a rendezvényhez. Az egyik résztvevő a Tiszát akarta jobb belátásra bírni, egy másik már Magyar Pétert küldte volna el, miközben volt, aki egyszerűen csak figyelte az eseményeket.
A főszervező távol maradt, a résztvevők pedig más-más céllal érkeztek
A korábbi felhívások egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy a Tisza támogatói is számon kérhetik a pártot, ha szerintük rossz döntést hoz. Ez önmagában világos politikai álláspont: valaki támogathatja Magyar Pétert, miközben Unger Anna megválasztásával nem ért egyet.
A Kossuth téren azonban ez az üzenet gyorsan összekeveredett más politikai indulatokkal. Emiatt a demonstráció végére már nem lehetett egyértelműen megmondani, pontosan ki milyen céllal tartózkodik a helyszínen.
A megjelentek jelentős része ráadásul nem tűnt aktív demonstrálónak. Több újságíró, kíváncsiskodó és olyan érdeklődő állt a téren, aki csak látni akarta, mi lesz az előre beharangozott tiltakozásból.
A helyzetre sokan azt mondanák, hogy megjelentek a „katasztrófaturisták” is. Miután kiderült, hogy nincs beszéd, nincs szervezett program, és a résztvevők száma sem emelkedik, a társaság gyorsan fogyni kezdett.
A demonstrációt eredetileg egy jól körülhatárolható politikai vita, az NVVH elnökének megválasztása hívta életre. Ehhez képest a rendezvény végére szinte minden másról több szó esett, mint Unger Anna személyéről és a kinevezéséről.
Nem született közös politikai nyilatkozat, nem fogalmaztak meg egységes követelést, és nem alakult ki akkora tömeg sem, amely komoly nyomást tudott volna gyakorolni a döntéshozókra. A délután legemlékezetesebb jelenete végül nem a hivatal vezetéséről, hanem egy személyes konfliktusról szólt.
Pedig az Unger Anna körül kialakult vita valódi és komoly politikai kérdés volt. A Tisza támogatói között is akadtak olyanok, akik Ligeti Miklóst tartották volna jobb választásnak. Melléthei-Barna Márton tiszás képviselő a bizottsági döntésnél egyedüliként nemmel is szavazott Ungerre.
A Tisza végül mégis Unger Anna mellett állt, az Országgyűlés pedig megválasztotta a hivatal élére. A Kossuth téri tiltakozás azt megmutatta, hogy a döntésnek továbbra is vannak kritikusai, azt viszont már sokkal kevésbé, hogy mögöttük jelentős utcai támogatás állna.
A szóváltás elfajult, végül a rendőröknek kellett közbelépniük
A délután legnagyobb jelenete végül nem Unger Annához vagy Ligeti Miklóshoz kapcsolódott. Egy jelenlévő férfi Gulyás Balázs újságíróval keveredett egyre indulatosabb szóváltásba, amelybe végül a rendőröknek is be kellett avatkozniuk.
A férfi trágár kifejezésekkel támadta az újságírót, majd egy ponton azt mondta neki: „Mit mosolyogsz, gyere, játsszuk le ketten.”
A rendőrök ekkor már próbálták megnyugtatni a helyzetet, a vita azonban tovább folytatódott. A férfi saját elmondása szerint azért érkezett a Kossuth térre, mert nem értett egyet a kormánnyal, és eredetileg a Magyar Péter elleni tiltakozáshoz akart csatlakozni.
Gulyás Balázzsal szembeni indulata ugyanakkor egy külön, médiával kapcsolatos sérelemből indult ki. Az újságíróval kapcsolatban megfogalmazott politikai és médiás állításai a férfi véleményét jelentették, ezért ezeket nem lehet bizonyított tényként kezelni.
A helyszínen az volt látható, hogy a szóváltás egyre feszültebbé vált, ezért a rendőrök megpróbálták igazoltatni a férfit. Ő először nem akarta átadni az iratait, és arra hivatkozott, hogy alkotmányos joga van elmondani a véleményét.
A rendőrök türelmesen próbálták rendezni a helyzetet. A férfi végül eleget tett a felszólításnak, és átadta az igazolványát. Később Gulyás Balázs is igazolta magát.
A helyszíni beszámoló szerint az újságíró nem akart részletesen nyilatkozni a történtekről, azt azonban közölte, hogy becsületsértés miatt feljelentést tervez.
A jelenet végleg elvitte a figyelmet a demonstráció eredeti céljáról. Miközben a tüntetést az NVVH új vezetőjének megválasztása miatt hirdették meg, a jelenlévők és a sajtó figyelme végül az újságíró körül kialakult konfliktusra és a rendőri intézkedésre irányult.
Az Unger Anna elleni tüntetésből végül nem lett tömegmozgalom, viszont lett szervezési káosz, egy trágár konfliktus és rendőri intézkedés.
Politikai szempontból talán éppen az volt a délután legbeszédesebb része, hogy a Magyar Péter döntése miatt meghirdetett demonstráció hamarabb véget ért, mint egy átlagos parlamenti felszólalássorozat.
A Facebookon nagyobbnak tűnt a felháborodás, mint a Kossuth téren
Egy politikai demonstráció sikerét természetesen nem kizárólag a résztvevők száma határozza meg. Egy kisebb rendezvénynek is lehet világos és erős üzenete, ha vannak szervezői, felszólalói és pontosan megfogalmazott követelései.
Ezen a tüntetésen azonban ezek közül szinte minden hiányzott. A főszervező nem jelent meg, nem hangzott el beszéd, nem volt közös politikai nyilatkozat, és nagyjából egy tucat résztvevő negyven percen belül szétszéledt.
Különösen nehéz volt komoly erődemonstrációként értelmezni az eseményt úgy, hogy még a jelenlévők politikai motivációja sem volt egységes. Egyesek a Tisza döntését akarták megváltoztatni, mások Magyar Pétert támadták, valaki pedig már a Fidesz visszatérését követelte.
Az esemény előtti közösségi médiás aktivitásból még arra lehetett következtetni, hogy komoly belső felháborodás töltheti meg a Kossuth teret. A valóság azonban ennél jóval szerényebb képet mutatott.
A közösségi oldalakon néhány száz hozzászólás és megosztás gyorsan országos politikai hullám benyomását keltheti. Az utcai demonstrációhoz azonban már valódi résztvevőkre, szervezőkre, közös célra és előre összeállított programra van szükség.
Szombat délután ezekből egyszerre csak kevés volt jelen. A tiltakozás így nem mutatott jelentős utcai ellenállást, és nem vált a Tiszán belüli elégedetlenség látványos erőpróbájává sem.
A Magyar Péter döntése elleni megmozdulás így végül nem a Tisza nagy belső lázadásaként vonul be a hétvége történetébe, hanem egy alig negyvenperces, zavaros összejövetelként, amelynek legnagyobb eseménye egy újságíró körül kialakult balhé lett.
A történtek legnagyobb tanulsága az lehet, hogy a közösségi médiában látható felháborodás nem mindig jelenik meg ugyanakkora erővel az utcán. A Facebookon könnyű nagy tömeget és komoly politikai indulatot feltételezni, a Kossuth téren viszont már az számít, hogy valóban hány ember jelenik meg, és képesek-e közös üzenetet megfogalmazni.
Ezúttal a beígért tiltakozás helyett néhány tucatnál is kevesebb érdeklődő, szervezési bizonytalanság, egymással ütköző politikai vélemények és egy rendőri intézkedés maradt. A Magyar Péter döntése elleni nagy demonstrációból így végül nem politikai erőpróba, hanem egy rövid és zavaros Kossuth téri összejövetel lett.