Szomorú hírt közölt a Magyar Súlyemelő Szövetség: 60 éves korában elhunyt Lénárt Ferenc, Európa-bajnoki bronzérmes olimpikon.
A kiváló sportoló a férfi 56 kilogrammos súlycsoportban versenyzett, és a magyar súlyemelés meghatározó alakjaként vonult be a sporttörténelembe. Pályafutása során több rangos nemzetközi megmérettetésen képviselte a piros-fehér-zöld színeket.
Lénárt Ferenc a barcelonai, 1992-es nyári olimpián a kilencedik helyen végzett, ami hatalmas eredménynek számított abban az időben. Legjobb világbajnoki szereplését 1990-ben, Budapesten érte el, amikor összetettben a hetedik helyet szerezte meg.
Az 1991-es Európa-bajnokságon, a lengyelországi Wladyslawowóban mutatta be legkiemelkedőbb teljesítményét. Ott az 56 kilósok mezőnyében összetettben ötödik lett, ám szakításban 117,5 kilogrammos országos csúcsot állított fel, amivel bronzérmet szerzett – ezzel örökre beírta magát a sportág hazai történetébe.
Halála pótolhatatlan veszteség a magyar sport számára. Emlékét tisztelettel és hálával őrzi a súlyemelő közösség és mindazok, akik ismerték és szerették.
A súlyemelő Lénárt Ferenc az 1992-es barcelonai olimpián a kilencedik helyen végzett. Évtizedekig hajléktalanszállón lakott, családja nem volt.
Amikor az ország Egerszegi Krisztinát, Darnyi Tamást, Szabó Bencét, Ónodi Henriettát, a női kajak-négyest, Kovács Antalt, a nemrég 50. születésnapját ünneplő Repka Attilát és Farkas Pétert ünnepelte a ’92-es barcelonai ötkarikás játékokon szerzett aranyérmekért, addig Lénárt Ferenc az 56 kilogrammosoknál elért kilencedik helyezésével nagyon háttérbe szorult.
A felsorolt olimpiai bajnokok nagy részét a mai napig szeretet és közmegbecsülés övezi, Lénárt Ferenc élete azonban múltjához mérten már egészen korán más irányt vett. Szekszárdon lakott, egy hajléktalanszálló volt az otthona. Már egészen fiatalon rossz lapokat osztott neki a sors: szülei állami gondozásba adták, két bátyjával együtt intézetben nőtt fel Pécsett. Egyik testvére ott élt, őrizte érmeit és okleveleit, de nem voltak jó viszonyban, így nem hívta magához. A másik testvér Floridába költözött, ahol életvitele miatt – Lénárt szavai szerint – „csoda, hogy még nem lőtték le”.
Nem szerette sajnáltatni magát, ahogy mondta: fiatalkorában nagykanállal ette az életet. Voltak barátnői, de soha nem nősült meg, gyermeke sem született. Sportolni Pécsett kezdett, és már az 1988-as szöuli olimpiára is kijutott. Amikor azonban a városban megszűnt a szponzoráció az uránbányák felszámolása miatt, átigazolt a Szekszárdi Húsipari Vállalat által támogatott egyesülethez.
Ekkor érte el pályafutása csúcsát: országos és nemzetközi szinten egyaránt kiemelkedő eredményeket ért el. Lakást is ígértek neki, ám abba végül más költözött, ő csak egy albérletet kapott. Saját otthona soha nem volt.
Pályafutása 1993-ban fejeződött be, pár évvel később már hajléktalanszállón élt. Bár építőipari technikusi és edzői végzettséggel is rendelkezett, csak alkalmi munkákból tartotta fenn magát, építkezéseken dolgozgatott „amíg fel tudott menni a létrán”.
Élete végén csípőműtét várt rá, jövőképe már nem volt. „Ez az” – mutatta lakhelyét az egykori súlyemelő.
Nyugodj békében, Lénárt Ferenc! 🕯️