Az egész országot megrendítette Balázs Ferenc, Kossuth-díjas énekes, zenész, halálhíre. Gyászol az ország és a szakma, pótolhatatlan veszteség a távozása.
Kovács Kati is énekelt Balázs Fecóval, kedves embernek ismerte meg.
„Amikor hallottuk a híreket, nagyon szurkoltunk neki. Borzasztóan le vagyunk taglózva, kedves, jó kolléga ment el... nagyon szorgalmas zenész volt... nem is hittük el a mai hírt" – mondta szomorúan az Origonak.
Hűvös volt ez a nap, és az újságok szerintJön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megintHúzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradtOszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkbenEz a csönd éve volt, körül zárt, átkaroltGyere hát, legalább te légy kicsit bolondEz a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkaroltGyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Amikor vége az utolsó dalnak is,Az utolsó hang is szétfoszlott már,Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,Fölborult székek, és konok homály.Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?Maradj velem, segíts nekem,Vigyél haza, fogd a kezem,Szeress nagyon, fáradt vagyok,S nehéz a szívem.Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,Hogy szebb lesz a holnap!Mondd, hogy lehet... Mondd, hogy lehet,Ha nem is tudod, hogy hiszek neked
Évszakok
Volt idő mikor még nem voltál,S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál;és most látod, féltelek, őrizlek, védelek;Mert lesz idő meglehet, hogy nem leszel már.Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;Ma sem tudom végül miért hagytak el;De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;Őrizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!