Az ember ül este a kanapén. Görgeti a telefonját, fél szemmel megy a tévé, kint csend van. Aztán egyszer csak felvillan egy videó: háborús zajok, romok, egy kislány kérdezi, mikor jön haza apa. A következő pillanatban egy bekötött szemű férfi térdel, fegyver szegeződik a tarkójához.
Nem egy háborús film. Nem dokumentum. Hanem egy politikai kampányvideó.
A mesterséges intelligenciával készült kisfilm a Fidesz budapesti szervezetének oldalán jelent meg azzal az üzenettel:„Ez most még csak rémálom, de Brüsszel arra készül, hogy valósággá váljon. A Fidesz a biztos választás!”
A cél világos: megmutatni, mi történhet „ha rosszul döntünk”.
A kérdés viszont az, milyen áron.
A videó nem maradt következmények nélkül. Nemcsak politikai ellenfelek, hanem kulturális szereplők és civilek is reagáltak.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke úgy fogalmazott:
„Gyerekekkel, kivégzéssel, félelemkeltéssel játszani, ez nem politika, ez lelketlen manipuláció.”
Majd felszólította a Fideszt a videó eltávolítására és bocsánatkérésre, hozzátéve:„A hallgatás cinkosság.”
A kormány részéről Gulyás Gergely a kormányinfón azt mondta:„A háború borzalmas. Amit látunk, az a háború valósága.”Később elismerte, hogy a film narratívája szerint orosz katona tart fegyvert a magyar férfi tarkójához.
A Demokratikus Koalíció bejelentette, hogy rémhírterjesztés miatt feljelentést tesz.
Ugyanaz a videó. Teljesen eltérő értelmezések.
A politikai kampányok mindig érzelmekre épülnek. Reményre. Dühre. Biztonságra. Félelemre.
De a legtöbb visszajelzés nem arról szólt, hogy ki kire szavaz. Hanem arról, hogy:
Sokan nem politikai, hanem emberi oldalról reagáltak. Olyan kommentek jelentek meg tömegesen, hogy „ez már túl sok”, „ezt nem kellett volna”, „a gyerekekkel ne”.
Ez az a pont, ahol a vita átlép a pártpolitika határán, és belép a lelkiismeret terébe.
Fontos tisztázni:A videó mesterséges intelligenciával készült. Nem dokumentált eseményt mutat be. Egy lehetséges forgatókönyvet dramatizál.
A kampányüzenet lényege: ha Magyarország Ukrajna oldalán lépne be a háborúba – amit a kormány szerint az EU elvárna –, akkor magyar férfiak is a fronton harcolhatnának.
Ez politikai állítás. Nem bizonyított tény. Nem aktuális hadba lépés. Egy jövőbeli lehetőségként bemutatott veszély.
A Demokratikus Koalíció szerint ez rémhírterjesztés.A kormány szerint a háború realitásának bemutatása.
A valóság az, hogy Magyarország jelenleg nem hadviselő fél, és semmilyen hivatalos döntés nincs magyar katonák ukrajnai harci bevetéséről.
A történelemben a félelem mindig erős politikai eszköz volt. A biztonság iránti vágy alapvető emberi ösztön. Ha egy kampány azt sugallja: „ha nem minket választasz, veszélybe kerül a családod”, az mély érzelmi húrokat pendít meg.
A kérdés inkább az:mikortól válik ez manipulációvá?
Amikor egy gyerek arcát látjuk a képernyőn, miközben az apját kivégzik, az nem statisztika. Nem geopolitika. Hanem ösztönös, zsigeri félelem.
És sok „jóérzésű ember” pontosan erre reagált.
Nem ideológiából.Hanem gyomorból.
Lehet erről higgadtan vitatkozni. Lehet érvelni geopolitikával. Lehet számolni katonai kockázatokkal.
De a kampányvideó hatása túlmutat a konkrét üzeneten. Arról szól, milyen hangulatban élünk.
Egy olyan országban, ahol már nem a jövő ígérete, hanem a rémálom képe dominál a kampányban.
A legfontosabb kérdés talán nem is az, hogy kinek van igaza.
Hanem az:
👉 Milyen közbeszédet akarunk?👉 Mit engedünk be a nappalinkba főműsoridőben vagy a telefonunk képernyőjén?👉 És meddig vagyunk hajlandók elmenni a győzelemért?
A videó létezik. A reakciók valósak. A politikai állítások dokumentáltak.
A döntés viszont – hogy ez belefér-e – már mindannyiunk lelkiismeretén múlik.