Nem vállalta a felelősséget, inkább a választókat hibáztatta
Orbán Viktor előtt Tusványoson ott állt az utolsó nagy lehetőség. Tizenhat év kormányzás, történelmi választási vereség és a Fidesz látványos szétesése után végre elmondhatta volna, mit rontott el. Bocsánatot kérhetett volna a poloskázásért, a gyűlöletkampányokért, a korrupcióért, az oroszbarát fordulatért vagy legalább azért, hogy egy egész ország valóságát cserélte le a saját propagandájára.
Nem tette meg.
Ehelyett ugyanazokat a régi paneleket szedte elő, amelyekkel már a választást is elveszítette. Brüsszel, háború, önkényuralom, megtévesztett fiatalok, közelgő megszorítások és a Fidesz ellen szervezett összeesküvés. Csak a díszlet változott: most már nem miniszterelnökként, hanem egy súlyos vereséget elszenvedő párt elnökeként mondta fel ugyanazt a műsort.
A volt kormányfő a választás eredményét „rossz viccnek” nevezte. Azt állította, hogy a magyarok nem a teljes tizenhat éves korszakot utasították el, csupán az utolsó négy évre mondtak nemet. Személyi felelősségről, vezetőváltásról vagy saját hibáiról érdemben nem beszélt. Ehelyett arra építette fel stratégiáját, hogy a Tisza-kormány majd gazdaságilag megbukik, a csalódott választók pedig maguktól visszasétálnak hozzá.
Ez már nem politikai terv, hanem sértett várakozás. Orbán nem azt mondta el, hogyan változtatná meg a Fideszt, hanem azt, hogy szerinte a magyarok idővel belátják majd: hibát követtek el, amikor leváltották.
Különösen lekezelően beszélt a fiatalokról. Az „egy újszülöttnek minden vicc új” fordulattal lényegében azt állította, hogy a Tiszára szavazó nemzedék tapasztalatlan volt, bedőlt az ígéreteknek, és majd a saját kárán tanul. Vagyis még a választási vereség után sem jutott el odáig, hogy a fiatalok esetleg tudatosan döntöttek ellene.
Orbán 2025. március 15-én poloskákról és húsvéti nagytakarításról beszélt. A felsorolásában politikusok, bírák, újságírók és civilek szerepeltek, akikre szerinte szégyen, megvetés és a pokol külön bugyra vár. Később megpróbálta úgy magyarázni a mondatot, mintha kizárólag Magyar Péterre gondolt volna, de az eredeti beszéd ennél jóval szélesebb kört jelölt meg.
Tusványoson megtehette volna, hogy lezárja ezt a gyalázatos korszakot. Kimondhatta volna, hogy politikai ellenfeleket, újságírókat és bírókat rovarokhoz hasonlítani vállalhatatlan.
Ehelyett egyetlen dologért kért bocsánatot: azért, hogy Magyar Péter valaha a Fidesz közösségéhez tartozott. Ezután még pszichológiai vizsgálattal is gúnyolódott rajta. Török Gábor találóan jegyezte meg, hogy miközben sokan valódi bocsánatkérést vártak, Orbán csak Magyar korábbi fideszes kötődését sajnálta meg.
Ennél pontosabban nehéz lenne bemutatni az önreflexió teljes hiányát.
Az ország már világosan kimondta, mit unt meg
A Fidesz vezetői úgy viselkednek, mintha a vereség oka valamilyen megfejthetetlen kozmikus jelenség lenne. Havasi Bertalan korábban ugyan Orbánt nevezte az eredmény első számú felelősének, később viszont már arról beszélt, hogy a párt állapota „nem jó, helyenként kaotikus”. A választás utáni kongresszuson sem a tartalmi megújulás dominált: Havasi szerint az eléréssel nem volt baj, és az üzenet sem lehetett különösebben rossz.
Hát persze. Minden rendben volt, csak a választók szavaztak helytelenül.
Pedig a kampány idején Orbán rendezvényein is rendszeresen felzúgott a „Ruszkik haza!”, a „Mocskos Fidesz!”, az „Orbán, takarodj!” és a „Hol a pénz?” A választás előtti nagy budapesti tömegben ugyanezek a mondatok visszhangoztak. Nem titkosított kutatási jelentésben, nem brüsszeli borítékban, hanem élőben, Orbán színpada előtt közölték, mi a baj.
Korrupció. Lopás. Orosz függés. Fullasztó propaganda. A hétköznapi valóságtól elszakadt hatalom.
A válasz erre Tusványoson az lett, hogy a fiatalokat becsapták, Brüsszel támad, és ősszel majd mindenki visszasírja a Fideszt.
A Fidesz hosszú éveken át azzal tartotta életben Gyurcsány Ferenc alakját, hogy képtelen félreállni, nem érti a társadalom üzenetét, és saját politikai közösségét is magával húzza a mélybe.
Most Orbán pontosan ugyanezt csinálja, csak nagyobb sértettséggel és kevesebb öniróniával.
Ahelyett, hogy új pártot építene, „nemzeti ellenállásról”, önkényuralomról és egy 133 nap után érkező fordulatról beszélt. Azt üzente híveinek, hogy nem kell alapvetően megváltozniuk, elég kitartaniuk, mert a Tisza majd saját magát pusztítja el.
Ez a politika már nem az ország meggyőzéséről szól. Orbán bezárkózott abba a körbe, ahol még mindig miniszterelnök úrnak szólítják, minden mondatát megtapsolják, és a vereséget külső támadásként magyarázzák.
Tusványoson nem a visszatérését alapozta meg. Azt mutatta meg, miért veszített.
Egy politikus addig képes megújulni, amíg megérti, hogy a választók nem tévedésből küldték el. Orbán Viktor ezt szombaton sem fogta fel. Sőt, közölte az országgal, hogy továbbra sem hajlandó felfogni.
Ezzel nem Magyar Pétert írta ki a politikából.
Hanem saját magát.