Arnold Pointer ausztrál halász két évvel ezelőtt megmentett egy fehér cápát (nőstényt) a halálból, kiengedve a hálóból.
Ma problémája van: mindenhova követi őt.
Nehéz megszabadulni egy 17 láb magas cápától, ha a nagy fehércápák védett faj, de Arnold és „Cindy” kölcsönös vonzalmat alakítottak ki.
Arnold mondja: „Amikor megállítom a hajót, odajön hozzám, fél oldalra fordul és hagyja, hogy megsimogassam, morog, hunyorog és boldogan csapkodja az uszonyait. "
Tegnap mikor megláttam ezt a hírt, már tudtam, hogy meg kell, hogy osszam Veletek!
Milyen csodálatos példája a szeretet erejének!
A legveszélyesebb ragadozónak tartott fehér cápához mindenki a félelmet társítja.
Volt azonban egy lélek, Arnold Pointer, aki benne is az élőlényt látta meg, akinek joga van az élethez. Vakmerő bátorsággal az életét kockáztatta, mikor kiszabadította.
(Olyan ritka már manapság.)
Mit okozott a szeretet egy veszélyes ragadózóban?
Viszonzásra talált. Kötődést alakított ki ember és állat között. De ezúttal nem egy kiskutya és a gazdája, hanem egy fehér cápa és egy ember között.
A szeretet ereje, a legvadabb érzéseket is meg tudja szelidíteni.
A mi szeretetünk felébreszti a szeretetet a másik élőlényben.
Annak kell leginkább a szeretetünk, aki elvadult, elveszett, mert már nem tudja önmagát szeretni.
Húzzuk vissza a fényre a hitünkkel benne, mutassuk meg az értékességét.
Szívem szeretettel teli teréből:
Héderváry Kovács Anna
