Kiderült, hogyan veszítette el a látását Kátai-Németh Vilmos – a vak fiúból lett Magyarország első látássérült minisztere
Tizenhat évesen tudta meg, hogy meg fog vakulni
Kátai-Németh Vilmos története nem a sajnálatról szól, hanem arról, hogyan lehet egy súlyos veszteségből erőt, hivatást és közéleti küldetést építeni. A Tisza-kormány új szociális és családügyi minisztere 16 éves volt, amikor retinasorvadást diagnosztizáltak nála. Akkor tudta meg, hogy el fogja veszíteni a látását. A folyamat gyors és kegyetlen volt: négy hónap alatt látása 90 százalékát elvesztette. Bátyja később, 40 éves kora után szintén megvakult ugyanennek a betegségnek a következtében. Kátai-Németh azonban nem zárkózott be a veszteségbe: előbb gyógymasszőr lett, majd jogi diplomát szerzett, ügyvédként dolgozott, és látássérültként is olyan életutat épített fel, amely önmagában is ritka teljesítmény.
„Nem az a szégyen, ha elbukunk, hanem ha nem tudunk felállni”
Kátai-Németh Vilmos egy Deutsche Welle-riportban arról beszélt, hogy a vakság nem jelentette számára az élet végét. Azt mondta: „ha az ember megvakul, az nem jelenti azt, hogy véget ért az élet”. Szerinte éppen ez az állapot hozta ki belőle igazán a harcost. Ebben nagy szerepe volt az édesanyjának is, aki azt tanította neki: nem az a szégyen, ha elbukunk, hanem az, ha nem tudunk felállni. Ez a gondolat végigkísérte az életét: nem tagadta a nehézséget, de nem engedte, hogy kizárólag a fogyatékossága határozza meg. Nem „sérült emberként” jutott el a miniszteri székig, hanem olyan emberként, aki pontosan tudja, mit jelent kiszolgáltatottnak lenni.
Megtámadták az utcán, ebből született a Fehér kard
Életének egyik meghatározó fordulata 23 éves korában történt. Már vakon tartott hazafelé, amikor megtámadták az utcán. Mivel látóként is érdeklődött a harcművészetek iránt, sikerült leszerelnie a támadóját. Ezután döbbent rá arra, hogy látássérült sorstársai nap mint nap mennyire kiszolgáltatott helyzetben lehetnek. Ebből az élményből született meg a Fehér kard nevű önvédelmi rendszer, amelyet kifejezetten látássérülteknek dolgozott ki. A módszer leszorításokra, testkontaktuson alapuló helyzetfelismerésre és védekezési technikákra épül. Kátai-Németh az ország egyetlen vak fekete öves aikidómestereként vált ismertté, és nemcsak saját magának épített új életet, hanem más látássérülteknek is eszközt adott a biztonságosabb, önállóbb mindennapokhoz.
Magyar Péter miniszternek kérte fel
Magyar Péter áprilisban jelentette be, hogy Kátai-Németh Vilmost kéri fel a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetésére. A magyar történelemben először lesz vak ember miniszter. Magyar Péter azt írta, Kátai-Németh feladata az lesz, hogy képviselje a rászorulókat, megerősítse a szociális és gyermekvédelmi rendszert, működő gyermekvédelmet építsen ki, és hatékony szociális ellátórendszert hozzon létre. A kinevezés nemcsak szimbolikus, hanem szakmai üzenet is: egy látássérült ember kerül egy olyan tárca élére, amelyhez az akadálymentesítés, az esélyegyenlőség, a fogyatékkal élők, a rászorulók, az idősek, a családok és a gyermekvédelem tartozik. Kátai-Németh személyes élete miatt pontosan tudja, milyen az, amikor az ember nem elméletben találkozik az állam hiányosságaival, hanem a saját bőrén érzi az akadályokat.
Kemény szavakkal kezdett, teljes átvilágítást ígért
Miniszterjelölti meghallgatásán Kátai-Németh Vilmos nem finomkodott. Azt mondta, a Fidesz-kormány szerinte cinikus és lekezelő volt a fogyatékkal élőkkel, a szociális ágazattal, az esélyegyenlőséggel és a gyermekvédelemmel szemben. Arról beszélt, hogy át kell világítani a szociális hálót, csökkenteni kell a várólistákat, és újra kell építeni a bizalmat azokon a területeken, ahol a legkiszolgáltatottabb embereknek lenne szükségük az államra. A gyermekvédelem ügyében különösen határozott volt: teljes körű átvilágítást és felelősségre vonást ígért a súlyos gyermekvédelmi ügyekben, és azt mondta: „Mindenkinek felelnie kell azért, amit a gyermekeinkkel tettek.” A tárca munkáját Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítója is erősítheti. Kátai-Németh története ezért nemcsak egy különleges életút, hanem annak jele is, hogy a szociális és családügyi terület élére most olyan ember kerül, aki nem kívülről nézi a kiszolgáltatottságot. Ismeri. Átélte. És most lehetőséget kapott arra, hogy az állam működését is emberibbé tegye.