Február 14-én Magyarország pirosba borul. A virágboltok kirakataiban szívek lógnak, a lufik ellepik a mennyezetet, a csokoládék díszdobozban sorakoznak, az éttermek „romantikus csomaggal” csábítanak.
De vajon tényleg egy ősi, magyar hagyományt ünneplünk? Vagy inkább egy modern, nyugatról érkezett vásárlási hullám részei vagyunk? És miért van az, hogy sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezt a napot?
Most nézzük a tényeket – sallang nélkül.
A február 14-i ünnep alapja Szent Bálint (Valentin) emléknapja. A keresztény hagyomány több legendát is ismer róla, de a történelmi tények és a legendák részben összemosódnak.
Ami biztos:a nap a középkorban kapcsolódott össze a romantikus szerelemmel, főként angol és francia kulturális hatásra. Az udvari szerelem eszméje és az irodalmi hagyományok erősítették azt a gondolatot, hogy február közepe a szerelmesekhez köthető.
Tehát a gyökerek régiek – de a mai forma nem.
Magyarországon Bálint-nap már korábban is létezett, mint névnap és népi jeles nap. A paraszti kultúrában inkább időjósló, tavaszváró jelentése volt, nem pedig romantikus ajándékozás.
A ma ismert, piros szívecskés, csokis-virágos, ajándékozós Valentin-nap viszont csak a rendszerváltás után, az 1990-es évektől kezdett igazán elterjedni.
A nyugati – főként amerikai és brit – mintát vettük át:
A globalizálódó média és a multinacionális cégek marketingje gyorsan beépítette a magyar városi kultúrába is.
Ez tehát nem több száz éves magyar hagyomány – hanem egy modern, importált forma.
A Valentin-nap ma Magyarországon is milliárdos nagyságrendű forgalmat generál.
A legnagyobb nyertes ágazatok:
A kereskedelem számára február 14. egy biztos, jól kommunikálható vásárlási hullám. A kampányok érzelmekre építenek:„Most bizonyíts!”„Ne maradj le!”„Mutasd meg, mennyire szereted!”
Gazdasági szempontból ez teljesen logikus stratégia. Egy fix dátum, erős érzelmi töltettel – marketingálom.
De ettől még nem válik kötelező társadalmi normává.
Sokan vannak Magyarországon, akik tudatosan nem tartják a Valentin-napot.
Az okok sokfélék:
Gyakran hangzik el a mondat:
„A szeretetet nem február 14-én kell bizonyítani.”
Ez az álláspont éppúgy része a társadalmi valóságnak, mint a romantikus ünneplés.
Ha őszintén megnézzük, háromféle hozzáállás él egymás mellett:
Ajándék, virág, vacsora, meglepetés. Számukra ez a nap fontos gesztus.
Egy kedves üzenet, egy apró figyelmesség – de nincs nagy felhajtás.
Nem vásárolnak, nem szerveznek programot, és nem érzik hiányát.
Mindhárom hozzáállás legitim.
Ha valaki mégis ünnepel, nem szükségszerű, hogy a marketing irányítsa.
Lehet:
A kapcsolatok minőségét nem az ajándék ára, hanem az érzelmi jelenlét határozza meg.
A Valentin-nap Magyarországon:
Lehet szeretni.Lehet kritizálni.Lehet teljesen figyelmen kívül hagyni.
A döntés mindenkinél egyéni.
Mert végső soron nem a naptár határozza meg, mennyire fontos valaki számunkra – hanem az, amit a hétköznapokon teszünk érte.