Négy gyertya égett az adventi koszorún a nagy csendben
hallani lehetett beszélgetésüket.
Az első gyertya pislant egyet és azt mondta
A nevem:BÉKE
Az én lángom világít,de az emberek nem tartják be a békét.
A láng pislákolni kezdett,majd kialudt.
A második ezt mondta a nevem:HIT
Az emberek nem akarnak tu domást szerezni semmiről,hiába
világítok én is.Támadt egy kis huzat és a gyertya kialudt.
A harmadik szomorúan ezt mondta
Az én nevem:SZERETET
Nincs értelme,hogy világítsak,az emberek félretóltak,elfelejtettek
és a lángja sisteregve kialudt..
Ekkor egy kisfiú lépett a szobába,ránézett a gyertyákra és
felkiáltott:NEKTEK ÉGNI KELL! majdnem sírva fakadt.
Abban a pillanatban megszólalt a negyedik gyertya
Ne félj,ameddig én égek addig van remény
A nevem:REMÉNY
A kisfiú meggyújtotta a remény lángjával a három kialudt gyertyát.
A remény lángjának soha nem szabad kialudnia....
Így a négy lángot a BÉKÉÉT,HITÉT,REMÉNYÉT és a SZERETETÉT
őrizni kell mindörökre...