Mikor születtél, pici csomagként
féltõn mindig magammal vittelek.
Csak addig voltál egészen az enyém
míg megtetted az elsõ lépteket.
Oly hamar megnõttél, vállamig érsz,
belém karolsz ha melletted megyek.
De egyre kevesebbet vagy velem,
már elvisznek tõlem a reggelek.
Iskolás vagy, "olyan sok a gondod".
Esténként, ha visszatérsz karomba,
s beszélgetünk, fontoskodva mondod:
"holnap irás, énekkar meg torna,
és képzeld el, tízpercben mi történt:
találtunk egy törtszárnyú verebet,
és elcseréltem az uzsonna körtém
szalvétáért. Szép? Odadom neked."
Beszélsz beszélsz. Nézlek, gondolkodom,
úgy megfognám a röppenõ Idõt.
Hová lett már a csöpp pólyásbaba?
De rég kinõtted elsõ kiscipõd.
Tegnap még engem dajkált Nagyanyád,
ma én vezetlek az úttesten át
Holnap féltõn tán Te ölelsz körül,
s ringatod - mint gyermeket - megfáradt anyád.
Moretti Gemma