Édesanyám.
Reggel,mikor kinyílt szemem,
oly furcsa volt az ébredés.
Imára kulcsolt kezem,
S hevesebb lett a szívverés.
Bennem élő bú,és bánat,
Ma örömmé váltatok,
Mert itt van még az édesanyám,
Akit ma is láthatok.
Virágomat e szép napon,
Személyesen átadom,
S megköszönöm a jó istennek,
Hogy még ma is láthatom.
Nem szól anyám.Ajka remeg.
Szemében a könnye,
Többet mond az minden szónál,
Szíve nyitott könyve.
Benne féltés.Aggodalom.
Az életről egy regény,
Gyermekkorunk emlékképe,
Mit féltve őriz szegény.
Sorai közt lapozgatva,
Beleírom imám,
S megköszönöm a jó istennek,
Az én édesanyám.