"Nekem már nincs anyám, ki simogasson,Estére érve álomba ringasson,Gyengéd kezével édesen becézzen,Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,Csillag-szemével onnan néz le énrám:Ha boldognak lát arca felragyog,De mindig sír, ha szomorú vagyok.
Az én anyám olyan mint mindegyik:Őnéki fáj ha gyermekét verik,Ne bántsátok hát egymást emberek!Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...
Minden ütés egy anyaszívet ér,Nyomában onnan serken ki a vér.Ó szeressétek egymást, emberek!Anyátokért... ha másért nem lehet..."
Falus Lajos: Nekem már nincs anyám