S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel,
s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között,
a szomorúságodon nem segít senki,
és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden,
és napról napra jobban belefáradsz,
s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább:
egy este szökj le titokban a tóhoz. (… )
Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz:
olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt.
A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod,
akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas:
minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (… )
Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz,
akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban.
És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább,
folytatja ott, ahol én abbahagytam.
És akkor a csöndes estén, Te elfelejted,
egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.