2001-ben Gwyneth Paltrow egy különös és számára meglepően megterhelő szerepet vállalt el a A nagyon nagy ő című filmben. A kívülről könnyed romantikus vígjátéknak tűnő történet mögött azonban egy egészen más valóság húzódott meg. A színésznő, aki mindig is vékony alkatáról volt ismert, ezúttal egy teljesen más testben kellett, hogy létezzen: egy speciális kövér jelmezbe bújt, hogy eljátssza Rosemary karakterét. Ami kezdetben csupán egy színészi kihívásnak tűnt, hamarosan mélyen személyes és fájdalmas tapasztalattá vált számára.
A forgatás egyik napján, amikor teljes jelmezben kellett az utcára mennie rejtett kamerás jelenetekhez, hirtelen egy számára ismeretlen világba csöppent. Az emberek reakciói fájóan őszinték voltak: nem mosolyogtak rá, nem keresték a tekintetét, sőt, mintha észre sem vették volna. „Szomorú volt. Zavarba ejtő volt. Senki sem nézett a szemembe, mert kövér voltam. Megalázva éreztem magam” – idézte fel később. Egy szerep, amelynek szórakoztatnia kellett volna, végül kegyetlen társadalmi tükörré vált számára.
A színésznő addig soha nem tapasztalta meg, milyen érzés lehet kívülállónak lenni pusztán a külseje miatt. A jelmez súlya nemcsak fizikailag nehezedett rá, hanem lelkileg is. Minden egyes nap egyre inkább ráébresztette arra, mennyire kegyetlen tud lenni a társadalom azokkal, akik eltérnek az elfogadott normáktól. Bár profi módon végigcsinálta a forgatást, belül egyre nőtt benne a feszültség és a kellemetlenség érzése.
Évekkel később már nyíltan beszélt erről az időszakról, és nem rejtette véka alá a véleményét sem. Nem tartja a filmjét pályája fényes pontjának, sőt, egyes alkalommal kifejezetten katasztrófaként hivatkozott rá. Az élmény túl erős nyomot hagyott benne ahhoz, hogy könnyed emlékként gondoljon vissza rá. Eközben a magyar nézők számára a karaktert Lang Györgyi hangja tette emlékezetessé, aki saját stílusával adott külön életet Rosemary figurájának.
Paltrow története azonban túlmutat egyetlen filmen. Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a filmek világa csupa csillogás és könnyedség, pedig a legikonikusabb szerepek mögött gyakran egészen más történetek húzódnak. Nem ő az egyetlen, aki szembesült azzal, hogy egy szerep ára jóval magasabb, mint amilyennek kívülről látszik: sok színész beszélt már fizikai kimerültségről, lelki megterhelésről vagy identitásválságról egy-egy karakter kapcsán.
Ezek a történetek emlékeztetnek arra, hogy a mozivásznon látott alakítások mögött valós emberek állnak, valódi érzésekkel és határokkal. És néha a legemlékezetesebb szerepek nemcsak a közönségre, hanem magukra a színészekre is maradandó, sőt sokkoló hatással vannak.