Egy nyári napon a római rendőrség hívást kapott, miszerint egy idős pár otthonából hangos jajveszékelés és sírás szűrődött ki. A rendőrök azonnal indultak, hogy megvizsgálják, mi történik. A 89 éves Jole-t és a 94 éves Michele-t egyedül találták otthonukban.
Legnagyobb meglepetésükre semmilyen erőszaknak nem találták jelét, ahogy ez általában lenni szokott. Ehelyett az idős párt a televízió előtt ülve találták, amelyen éppen híreket néztek és hüledeztek a világ szörnyűségein. Előttük az asztalon pár darab kenyér és kevés szőlő volt egy tányéron. Rájöttek, hogy a párt nem kell megvédeni semmilyen betolakodótól csupán a végzetes magányuktól, amely öreg korukra elérte őket.
A rendőrök nagylelkűsége
A rendőröknek az lett volna a dolguk, hogy felmérjék a helyszínt, megállapítsák, hogy mi történt, majd jegyzőkönyvet írjanak. Ehelyett úgy döntöttek, hogy segítenek az idős párnak, ahogyan tudnak.
.
Készítettek nekik egy egyszerű, ám ízletes vacsorát tésztából, vajból és parmezánból és el is mosogattak nekik. Próbálták a párt jobb kedvre deríteni, szóval tartani, egy kis társaságot biztosítani számukra a nagy magányban. A legértékesebb hozzávaló, amit ez a vacsora tartalmazott pedig nem volt más, mint az emberség.