MindenegybenBlog

đŸȘ A vonaton egy kislĂĄny ellopta a kekszeimet, Ă©s közvetlenĂŒl elƑttem rĂĄgcsĂĄlta Ƒket: de amikor a kekszek elfogytak, valami egĂ©szen vĂĄratlan törtĂ©nt

đŸȘ A vonaton egy kislĂĄny ellopta a kekszeimet, Ă©s közvetlenĂŒl elƑttem rĂĄgcsĂĄlta Ƒket: de amikor a kekszek elfogytak, valami egĂ©szen vĂĄratlan törtĂ©nt

 

Aznap borongĂłs, Ƒszi reggelre Ă©bredtem. Az ablakon kopogĂł esƑcseppek jeleztĂ©k, hogy a nap nem a napsĂŒtĂ©srƑl fog szĂłlni. Gyorsan összepakoltam a tĂĄskĂĄmat: egy könyvet, egy meleg kendƑt, Ă©s persze a fĂ©ltve Ƒrzött fĂ©mdobozomat, amely tele volt frissen sĂŒlt hĂĄzi kekszekkel. Ezeket mĂ©g elƑzƑ este sĂŒtöttem – vanĂ­liĂĄs, omlĂłs falatok, pont azok, amiket mindig is szerettem hosszĂș utakra vinni.

A Keleti pĂĄlyaudvaron zsibongott a tömeg. Emberek rohantak, bƑröndök csattogtak a kövezeten, hangos bemondĂł jelezte az indulĂł vonatokat. Én azonban nyugodt voltam: a helyem mĂĄr lefoglalva vĂĄrt a gyorsvonaton, amely egy vidĂ©ki vĂĄrosba vitt.

MiutĂĄn felszĂĄlltam, megkerestem a helyemet. Egy kĂ©nyelmes ablak melletti ĂŒlĂ©s jutott nekem. LeĂŒltem, kabĂĄtomat felakasztottam, majd az asztalkĂĄra tettem a fĂ©mdobozt Ă©s a kĂĄvĂ©mat. Az esƑcseppek lassan csorogtak le az ablakon, Ă©s ahogy a szerelvĂ©ny megindult, kellemes ringatĂłzĂĄs töltötte meg a kocsit.

— „Na, vĂ©gre egy kis nyugalom” — sĂłhajtottam halkan, miközben kinyitottam a könyvemet.

MĂĄr Ă©pp belemerĂŒltem volna az olvasĂĄsba, amikor hirtelen aprĂł mocorgĂĄst Ă©reztem az elƑttem lĂ©vƑ ĂŒlĂ©s felƑl. Egy pici kĂ©z nyĂșlt ĂĄt a hĂĄttĂĄmla felett. ElƑször azt hittem, rosszul lĂĄtok, de aztĂĄn a kezecske egyenesen a fĂ©mdobozom felĂ© nyĂșlt, Ă©s hatĂĄrozott mozdulattal kivett belƑle egy kekszet.

Felpillantottam. Egy alig hĂĄromĂ©ves, szƑke copfos kislĂĄny kandikĂĄlt ĂĄt az ĂŒlĂ©s tĂĄmlĂĄja fölött. A neve kĂ©sƑbb derĂŒlt csak ki: ZsĂłfi. Szemei kĂ©kek voltak, mint a nyĂĄri Ă©gbolt, Ă©s huncut mosoly ĂŒlt az arcĂĄn.

— „Hé  az az Ă©n kekszem!” — mondtam fĂ©lig trĂ©fĂĄs, fĂ©lig meglepett hangon.

A kislĂĄny azonban csak rĂĄm nĂ©zett, szĂ©lesen elmosolyodott, Ă©s nagyot harapott a kekszbƑl.

— „Nagyon finom!” — jelentette ki hatĂĄrozottan, Ă©s mĂ©g hangosan is ropogtatta, hogy bizonyĂ­tsa igazĂĄt.

Nem tudtam haragudni rĂĄ. EgyszerƱen tĂșl aranyos volt.

— „És mit szĂłlna anyukĂĄd, ha tudnĂĄ, hogy idegenek kekszĂ©t eszed?” — kĂ©rdeztem tƑle jĂĄtĂ©kosan.

A mögötte ĂŒlƑ nƑ, nyilvĂĄn az Ă©desanyja, hĂĄtra fordult, kissĂ© zavarban.— „Jaj, elnĂ©zĂ©st kĂ©rek, uram, nem akartunk illetlenek lenni. ZsĂłfi, azonnal tedd vissza!”

A kislĂĄny azonban megrĂĄzta a fejĂ©t.— „De anya, olyan finom! Hadd egyem meg, lééééégyszi!”

Ezen mindketten elmosolyodtunk. Az anyuka bocsĂĄnatkĂ©rƑen nĂ©zett rĂĄm.— „Ha zavarja, tĂ©nyleg visszaveszem tƑle.”

— „Ugyan, dehogy” — legyintettem nevetve. — „Úgy látom, a kisasszonynak jobban ízlik, mint nekem.”

És ezzel minden elkezdƑdött. ZsĂłfi ugyanis nem ĂĄllt meg egyetlen keksznĂ©l.

ElƑször fĂ©lĂ©nken, majd egyre bĂĄtrabban nyĂșlt ĂĄt Ășjra Ă©s Ășjra a dobozhoz. Én pedig csak nĂ©ztem, hogyan csillog a szeme minden falatnĂĄl. Olyan öröm sugĂĄrzott belƑle, amit rĂ©gĂłta nem lĂĄttam senkinĂ©l.

— „Na jĂł, de aztĂĄn ne edd meg az összeset!” — prĂłbĂĄltam szigorĂșan mondani, de a mosolyom elĂĄrulta, hogy igazĂĄbĂłl Ă©lvezem a helyzetet.

— „Csak mĂ©g egyet
 Ă©s mĂ©g egyet
 meg mĂ©g egyet!” — nevetett ZsĂłfi, miközben sorra emelte szĂĄjĂĄhoz a kekszeket.

Az idƑ Ă©szrevĂ©tlenĂŒl telt. A vonat gyorsan szelte az Ƒszi tĂĄjat, az esƑcseppek mĂ©g mindig kopogtak az ablakon. A doboz viszont lassan kiĂŒrĂŒlt.

VĂ©gĂŒl, amikor mĂĄr csak nĂ©hĂĄny morzsa maradt, ZsĂłfi elĂ©gedetten dƑlt hĂĄtra, Ă©s kĂ©t kezĂ©vel megtörölte a szĂĄjĂĄt.

— „HƱ, ez nagyon finom volt!” — mondta boldogan, majd hozzĂĄtette: — „Köszönöm szĂ©pen, bĂĄcsi!”

Az anyukĂĄja ekkor ismĂ©t bocsĂĄnatkĂ©rƑen nĂ©zett rĂĄm.— „TĂ©nyleg sajnĂĄlom
 ZsĂłfi nagyon Ă©desszĂĄjĂș. Ha tudtam volna, hozok neki kĂŒlön nasit.”

— „Semmi baj” — feleltem mosolyogva. — „Ez a kis jelenet sokkal többet Ă©rt, mint egy doboz keksz.”

És ekkor mĂ©g nem sejtettem, hogy ZsĂłfi kĂ©sƑbb valami olyat tesz, amitƑl teljesen meghatĂłdtam


A dobozban mĂĄr csak morzsĂĄk hevertek, ZsĂłfi pedig elĂ©gedetten ĂŒlt az ĂŒlĂ©s tĂșloldalĂĄn. Szemei csillogtak, arca kipirult a sok nevetĂ©stƑl Ă©s a falĂĄnk falatoktĂłl. MĂĄr Ă©pp azon gondolkodtam, hogy lassan elƑveszem a könyvemet, amikor ismĂ©t mocorgĂĄst lĂĄttam a hĂĄttĂĄmla felett.

ZsĂłfi Ășjra rĂĄm hajolt, mintha csak valami titkos összeeskĂŒvĂ©sben lennĂ©nk ketten.

— „Van mĂ©g?” — kĂ©rdezte, Ă©s kĂ©k szemei tele voltak remĂ©nnyel.

— „SajnĂĄlom, kisasszony, elfogyott az összes” — vĂĄlaszoltam, Ă©s megfordĂ­tottam a fĂ©mdobozt, hogy lĂĄssa: bizony mĂĄr csak morzsĂĄk maradtak benne.

ZsĂłfi arca elkomorult. Egy pillanatig szomorĂșan nĂ©zett, majd lehajtotta a fejĂ©t. LĂĄtszott rajta, hogy csalĂłdott.

Az anyukĂĄja prĂłbĂĄlta elterelni a figyelmĂ©t.— „ZsĂłfikĂĄm, majd otthon sĂŒtök neked pogĂĄcsĂĄt, jĂł?”

De a kislĂĄny csak a fejĂ©t rĂĄzta. Éreztem, hogy valami jĂĄr a fejĂ©ben.

NĂ©hĂĄny perc csend utĂĄn ismĂ©t rĂĄm fordult. A kezĂ©ben egy kopott, de gondosan ĂĄpolt kis plĂŒssmackĂł volt. RĂłzsaszĂ­n bundĂĄja kissĂ© kifakult az idƑtƑl, egyik gombszeme pedig mĂĄr fĂ©lig kilazult, de egyĂ©rtelmƱ volt, hogy szĂĄmĂĄra ez a legfontosabb kincs a vilĂĄgon.

ZsĂłfi lassan felĂ©m nyĂșjtotta a macit.

— „Akkor tessĂ©k, bĂĄcsi. Ez a tiĂ©d lehet. CserĂ©be a kekszekĂ©rt.”

Elakadt a szavam. Szinte hallottam, ahogy a szĂ­vem nagyot dobbant. Egy hĂĄromĂ©ves kislĂĄny a legfĂ©ltettebb barĂĄtjĂĄt ajĂĄnlotta fel, csak azĂ©rt, mert megosztottam vele nĂ©hĂĄny sĂŒtemĂ©nyt.

— „Jaj, kicsim
” — szĂłlalt meg az anyukĂĄja meghatottan. — „De hĂĄt a macid nĂ©lkĂŒl sosem alszol el!”

Zsófi azonban határozott volt.— „Nem baj. Ɛ is szereti a bácsit. És kekszet is szeretett volna enni.”

Ezen akaratlanul is elnevettem magam, de közben éreztem, hogy a torkom elszorul.

— „Kicsi ZsĂłfi” — hajoltam közelebb hozzĂĄ — „ez a maci biztosan nagyon fontos neked. Nem fogadhatom el.”

A kislĂĄny azonban megrĂĄzta a fejĂ©t.— „De, tessĂ©k. Te adtĂĄl nekem kekszet, Ă©n adok neked macit. Így igazsĂĄgos.”

Az anyuka szeme könnybe lĂĄbadt.— „LĂĄtja, uram? HiĂĄba kicsi, mĂĄr most tudja, mit jelent hĂĄlĂĄsnak lenni.”

Nem tudtam mit mondani. Óvatosan ĂĄtvettem a plĂŒssmackĂłt, Ă©s megsimogattam a fejĂ©t.

— „Rendben, ZsĂłfi. De csak kölcsönbe kĂ©rem, jĂł? Ha legközelebb talĂĄlkozunk a vonaton, visszaadom neked.”

A kislány elmosolyodott.— „Jó! De addig is vigyázz rá, bácsi!”

És a következƑ fĂ©lĂłrĂĄban minden megvĂĄltozott.

ZsĂłfi, miutĂĄn ĂĄtadta a macit, mintha mĂ©g közelebb kerĂŒlt volna hozzĂĄm. MesĂ©lni kezdett: hogy hĂ­vjĂĄk a cicĂĄjĂĄt otthon, melyik ĂłvodĂĄba jĂĄr, Ă©s hogy szerinte a kakaĂł sokkal finomabb, ha kekszet mĂĄrtogat bele. Én pedig hallgattam, kĂ©rdezgettem, Ă©s közben azon gondolkodtam, milyen ritka pillanat ez: egy idegen kisgyerek teljes bizalmĂĄt nyerem el, csak azĂ©rt, mert hagytam, hogy megegye a kekszeimet.

A vonat monoton zakatolåsa közben azon kaptam magam, hogy mår nem is a könyvemet akarom olvasni, hanem minden szót eltenni emlékbe, amit Zsófi mond.

— „BĂĄcsi, te mindig vonattal utazol?” — kĂ©rdezte egyszer csak.

— „ElĂ©g gyakran. Szeretek Ă­gy utazni. Megnyugtat, ahogy a tĂĄj elsuhan.”

— „Akkor remĂ©lem, mĂ©g talĂĄlkozunk!” — felelte hatĂĄrozottan, majd hozzĂĄtette: — „De akkor sĂŒssĂ©l nekem is kekszet!”

MindhĂĄrman jĂłt nevettĂŒnk ezen.

És ekkor tudtam meg: ZsĂłfi valĂłjĂĄban nemcsak kekszet lopott el tƑlem aznap, hanem valamit vissza is adott – valami olyat, amit rĂ©g elvesztettem.

A vonat egyre közelebb Ă©rt az ĂĄllomĂĄsĂĄhoz. A zakatolĂĄs lassulni kezdett, a hangosbemondĂł bejelentette a következƑ megĂĄllĂłt. ZsĂłfi anyukĂĄja mĂĄr kĂ©szĂ­tette a kabĂĄtot Ă©s a kis hĂĄtizsĂĄkot, de a kislĂĄny tovĂĄbbra is a hĂĄttĂĄmlĂĄn ĂĄthajolva beszĂ©lgetett velem.

— „BĂĄcsi, mikor sĂŒt nekem legközelebb kekszet?” — kĂ©rdezte olyan ĂĄrtatlan tekintettel, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit vĂĄlaszoljak.

— „TalĂĄn egyszer majd Ășjra talĂĄlkozunk ezen a vonaton” — feleltem mosolyogva. — „És akkor viszek egy egĂ©sz dobozzal, csak neked.”

ZsĂłfi szeme felcsillant.— „ÍgĂ©red?”

— „MegĂ­gĂ©rem” — bĂłlintottam, Ă©s szĂ­vem szerint mĂĄr akkor indultam volna haza sĂŒtni.

Az anyukĂĄja közben megszĂłlalt:— „Nagyon szĂ©pen köszönöm a tĂŒrelmĂ©t Ă©s a kedvessĂ©gĂ©t. Nem mindenki viselnĂ© ilyen jĂłkedvƱen, ha a gyereke ‘megtĂĄmadná’ a kekszes dobozĂĄt.”

— „Ugyan” — legyintettem. — „ƐszintĂ©n szĂłlva, ez volt a napom legszebb rĂ©sze.”

A vonat lassan fékezett, majd megållt. Az ajtók kinyíltak, az utasok megindultak kifelé. Zsófi még egyszer visszanézett råm, kezében a kabåtjåba kapaszkodva.

És ekkor törtĂ©nt az, amire vĂ©gkĂ©pp nem szĂĄmĂ­tottam.

A kislĂĄny odaszaladt hozzĂĄm, gyorsan megölelt, majd felemelte a kezĂ©t, hogy integetve bĂșcsĂșzzon.— „Szia, bĂĄcsi! VigyĂĄzz a macimra! És ne felejtsd el a kekszet!”

Éreztem, hogy valami összeszorĂ­tja a torkomat. Visszaintettem neki.— „Szia, ZsĂłfi! JĂł utat, Ă©s sok puszi a macinak is!”

Mire a vonat Ășjra elindult, mĂĄr csak a peron szĂ©lĂ©n ĂĄllĂł, integetƑ alakjukat lĂĄttam. ZsĂłfi szƑke copfjai vidĂĄman ugrĂĄltak a vĂĄllĂĄn, Ă©s abban a pillanatban olyan Ă©rzĂ©s fogott el, mintha egy rĂ©gi barĂĄtot hagynĂ©k hĂĄtra.

Ahogy visszaĂŒltem a helyemre, ott volt a kezemben a rĂłzsaszĂ­n plĂŒssmackĂł. A legdrĂĄgĂĄbb ajĂĄndĂ©k, amit valaha egy idegen gyermektƑl kaphattam. Nem pĂ©nzben, nem Ă©rtĂ©kben, hanem szeretetben mĂ©rve.

MegĂ©rtettem valamit: az igazi boldogsĂĄg sokszor nem abban rejlik, hogy mindent magunknak tartunk meg. NĂ©ha a legnagyobb öröm akkor szĂŒletik, amikor megosztjuk, amink van – mĂ©g ha az csak nĂ©hĂĄny egyszerƱ keksz is. És nĂ©ha, cserĂ©be, sokkal többet kapunk vissza, mint amennyit adtunk.

Az Ășt hĂĄtralĂ©vƑ rĂ©szĂ©ben nem is nyitottam ki a könyvemet. Csak ĂŒltem, nĂ©ztem az esƑcseppek tĂĄncĂĄt az ablakon, Ă©s a kezemben szorĂ­tottam ZsĂłfi macijĂĄt.

És azon a szĂŒrke, esƑs napon megtanultam: a legnagyobb ajĂĄndĂ©kok nĂ©ha a legkisebb kezekbƑl Ă©rkeznek. 💖

2025-09-27 08:58:09 - Mindenegyben Blog