A történet tegnapi, tehát elég friss...
Párom nagymamája 76 éves, egyedül él, de a lánya és az egyik unokája pár lépcsőházzal mellettük lakik.
Elmondása szerint már tegnapelőtt rosszul érezte magát, magas lehetett a vérnyomása. Mindezek ellenére csak tagnap reggel hívta ki a mentőket, akik 230/110-es értéket mértek, a korábban kifejezetten alacsony vérnyomással rendelkező asszonynál.
Stroke gyanúval azonnal, a Honvéd Kórház SBO-ra szállították, ahol 9:54-kor regisztrálták, mint új beteget.
Párhuzamosan vele, mi is odaérkeztünk és láttuk, hogy a nagymamát egy gurulós ágyra teszik át a mentősök. Leültünk a folyosón az ágy mellé és vártunk.
A modern betegirányításnak "köszönhetően" rögtön láttuk - a több helyre kitett - monitoron, hogy hány beteg várakozik, milyen a besorolásuk
Már alapbesorolása szerint is, a halaszthatók kategóriájába sorolták a nagymamát, akit pedig korábban kéklámpás, szirénázó mentő hozott be.
Hogy rövidre fogjam a történteket: 10 órától 17 óráig feküdt egy ágyon a folyóson kint a nagymama, étlen, szomjan. Ha jól láttam 3 vizsgálatot végeztek el rajta ez idő alatt:
Majd közölték, hogy mivel nincs hozzátartozója, a BM-nél (rendőrség, katonaság, katasztrófavédelem) nem jogosult itt maradni, tehát a Honvéd nem veszi fel betegnek. Igaz, azt elmondtuk, hogy kb 1 évvel ezelőtt volt egy komolyabb égési sérülése, amikor is szintén a Honvéd volt az ügyeletes kórház, ahová beszállították és be is fektették Őt.
Ennek ellenére közölték, hogy nem maradhat itt, át fogják szállítani valahová.
Amikor a neurológus elkezdte a nagymamát vizsgálni, közölte, hogy még CT vizsgálatot kell végezni rajta, akkor tud majd jobb szakvéleményt mondani... Értetlenül ültünk a folyosón és közöltük vele, hogy kb 1 órája volt a CT vizsgálaton és hogyhogy ezt nem tudja?!
A vizsgálat után eltelt majdnem 1 óra és mivel nem történt semmi, így a pulthoz mentem és "tüntetőleg" ott álldogáltam, amíg az egyik nővérrel nem tudtam beszélni.
Utánanézett, hogy mi történik a "háttérben" és azt mondta, hogy már a zárójelentésre várunk. Majd háromnegyed óra után ismét a pulthoz mentem megérdeklődni, hogy most akkor mire is kell várni, mert a zárójelentéssel valószínűleg át fog kerülni egy másik kórházba. 20 perc múlva megjelent egy betegszállító és közölte, hogy a nagymamát felvették a Neurológiai Osztályra és átviszi Őt oda.
Csak néztünk, mint a moziban!
Ha már az elején kitalálják, hogy felveszik a kórházba, lévén a 230/110-es vérnyomását is le kell szorítani, ráadásul bal oldala részlegesen lebénult, tehát így még mozgásra is képtelen...
Akkor felvihették volna délelőtt az osztályra, ahol nem kell 50 beteg között, kint a folyosón feküdni, megalázva, mint egy rongycsomó!
De az utolsó percig azt mondták, hogy elviszik másik kórházba. Egyik vizsgáló orvos sem tudta megmondani, hogy mi a sorrend, mi fog ezután következni, meddig kell várnia a folyosón?!
Amikor beregisztrálták az SBO-ra, akkor még csak 19 beteg volt, amikor átvitték, már 44 beteg volt.
Tehát felvették az osztályra és átszállították egy kétágyas szobába, ami a régi berendezésű szárnyban van.
Átszállítás után egy orvos megvizsgálta, aki arra kért minket, hogy menjünk ki és majd kb. negyedóra múlva jöjjünk vissza. Ez megtörtént, de az orvos már nem volt ott. Kerestük, mire az ügyeletes főnővér közölte, hogy nem tudja melyik orvos volt ott és nem tudja visszahívni sem, mert nem ismeri Őt!
Hát, én csak gratulálni tudok a magas szervezettségű kórháznak!