Egy Budapesti Klinika szülészetén történt.. Ha nem hallom és látom magam sem hiszem el… Úgy gondolom erről érdemes tudni! Kérlek Oszd meg te is!
Az alábbi történetet egyik kedves olvasónk küldte, aki maga is szintén a történtekkor jelen volt ezen a fővárosi klinikán. Szavait változtatás nélkül idézzük:
Egy Budapesti kórház szülészetén történt, ha nem hallom, látom nem hiszem el! Népes, jól öltözött kisvárosi roma család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék.
A szülést levezető orvos is hamar előkerült – a szülés óta nem látták a szobában – és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant: – Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte: – Bocsánat, hanem mit? – Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik.
[adSulvo]
Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! – Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek? – Hát. . . 30-40. 000 forintot. – Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet. Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20ezres, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből. A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől. És ez bizony tényleg így volt, azóta is ezt beszélik időről időre az egész klinikán.Újvári Erika
Forrás: https://www.magyarsziv.com