MindenegybenBlog

đŸ˜± FelesĂ©g lebuktatta a fĂ©rjĂ©t egy fiatal szƑkĂ©vel, de nem csinĂĄlt botrĂĄnyt... Amit 5 nappal kĂ©sƑbb tett, attĂłl mindenkinek tĂĄtva maradt a szĂĄja! Krisztina 30 Ă©vig volt hƱsĂ©ges felesĂ©g. Egy nap azonban meglĂĄtta a fĂ©rjĂ©t, ahogy egy fiatal lĂĄnnyal enyeleg egy Ă©tteremben, ahol annak idejĂ©n megkĂ©rte a kezĂ©t. De nem csinĂĄlt jelenetet. Ehelyett olyat tett, amitƑl a fĂ©rje egĂ©sz vagyona kicsĂșszott a kezĂ©bƑl – Ă©s mĂ©g a szeretƑje is otthagyta. TanulsĂĄgos, döbbenetes törtĂ©net, amit minden nƑnek olvasnia kell. Krisztina ĂĄlmodni sem merte volna, hogy egyszer ilyen helyzetben talĂĄlja magĂĄt. A „FehĂ©r RĂłzsa” – az Ă©tterem, ahol GĂĄbor hĂĄrom Ă©vtizeddel ezelƑtt megkĂ©rte a kezĂ©t – most a fĂ©rje titkos talĂĄlkĂĄinak szĂ­nhelyĂ©vĂ© vĂĄlt. Az ĂŒvegfalnĂĄl ĂĄllva figyelte, ahogy a fĂ©rje gyengĂ©den összefonja ujjait egy szƑke lĂĄnnyal, aki aligha lehetett idƑsebb huszonöt Ă©vesnĂ©l. – KĂŒlönleges vagy – hallatszott GĂĄbor hangja, amit Krisztina ezer közĂŒl is megismerne. Csakhogy most idegennek tƱnt. A lĂĄny kacĂ©r mosollyal villantotta meg hibĂĄtlan fogait, gödröcskĂ©i elbƱvölƑen ĂŒltek meg arcĂĄn. Ápolt, tökĂ©letesen manikƱrözött ujjai finoman simĂ­tottĂĄk GĂĄbor csuklĂłjĂĄt. – És mi lesz a felesĂ©geddel? – csipogta a barna lĂĄny, miközben ajkait durcĂĄsan biggyesztette. – KrisztinĂĄval? – GĂĄbor hanyagul legyintett. – Ɛ mostanĂĄban csak a virĂĄgjaival meg a sorozataival van elfoglalva. Tudod
 ilyen korban mĂĄr... – jelentƑsĂ©gteljesen elhallgatott. KrisztinĂĄra hirtelen mintha lĂ©gszomj tört volna rĂĄ, kezei remegni kezdtek. Harminc Ă©v hĂĄzassĂĄg, hĂĄrom felnƑtt gyerek, szĂĄmtalan közös este – mindezt egyetlen lenĂ©zƑ mozdulattal dobtĂĄk a szemĂ©tbe. ElsƑ gondolata az volt, hogy berontson, botrĂĄnyt csapjon, vörösbort locsoljon a kis szerelmespĂĄrra. De valami visszatartotta – talĂĄn a hosszĂș Ă©vek alatt kialakult önuralom
 vagy a jĂłzan Ă©sz. HazaĂ©rve gĂ©piesen fƑzött egy csĂ©sze teĂĄt, majd leĂŒlt kedvenc karosszĂ©kĂ©be. Tekintete megakadt egy dossziĂ©n a szekrĂ©nyben – azokon a papĂ­rokon, amiket az elmĂșlt öt Ă©vben Ă­rt alĂĄ GĂĄbor kĂ©rĂ©sĂ©re. – DrĂĄgĂĄm, ez csak formasĂĄg – jutott eszĂ©be fĂ©rje hangja. – Kell az adĂłoptimalizĂĄlĂĄshoz. Most, ahogy remegƑ kĂ©zzel lapozta ĂĄt az iratokat, Krisztina kezdte felismerni a valĂłsĂĄgot. A csalĂĄdi hĂĄz, a vidĂ©ki nyaralĂł, hĂĄrom autĂłszalon, egy egĂ©sz Ă©tteremlĂĄnc – hivatalosan minden az Ƒ nevĂ©re volt Ă­rva. GĂĄbor, fĂ©lve a hatĂłsĂĄgi ellenƑrzĂ©sektƑl, szĂ©p lassan mindent ĂĄtruhĂĄzott rĂĄ, abban a hitben, hogy felesĂ©ge egy ĂĄrtalmatlan, engedelmes asszonyka marad örökkĂ©. Krisztina keserƱen elmosolyodott. Milyen nagyon tĂ©vedett! A hĂĄzassĂĄg alatt nemcsak orchideĂĄt nevelt Ă©s sĂŒtemĂ©nyeket sĂŒtött – Ă©szrevĂ©tlenĂŒl minden ĂŒzleti mozzanatot figyelemmel kĂ­sĂ©rt. Csendben, hĂĄttĂ©rbƑl, de pontosan. ÉjfĂ©lre kiszĂĄradtak a könnyei. A fĂĄjdalmat jĂ©ghideg eltökĂ©ltsĂ©g vĂĄltotta fel. ElƑvette a naptĂĄrĂĄt, Ă©s elkezdte megtervezni a következƑ öt napot. ElsƑ nap. KorĂĄn reggel telefonĂĄlt az ĂŒgyvĂ©djĂ©nek. Dr. KĂĄdĂĄr ErzsĂ©bet, elismert csalĂĄdjogi szakember, alaposan tanulmĂĄnyozta a dokumentumokat, miközben Krisztina idegesen dobolt ujjbegyeivel az asztalon. – GratulĂĄlok – mondta vĂ©gĂŒl a jogĂĄsznƑ, miközben szemĂŒvegĂ©t megigazĂ­totta. – Jogilag ön a vĂĄllalkozĂĄs egyedĂŒli tulajdonosa. – És az a meghatalmazĂĄs, amit adtam neki? – Az azonnal visszavonhatĂł – felelte hatĂĄrozottan az ĂŒgyvĂ©d. Krisztina a hivatal ablakĂĄn tĂșl kavargĂł Ƒszi leveleket figyelte. Harminc Ă©vig Ƒ volt az, aki tĂĄmogatott, inspirĂĄlt, megbocsĂĄtott. Itt az ideje, hogy vĂ©gre magĂĄval is törƑdjön. – KezdjĂŒk el – mondta hatĂĄrozottan. Aznap este GĂĄbor kĂ©sƑn Ă©rt haza, Ă©s bƱnösen finom parfĂŒm illata lengte körĂŒl. Krisztina Ășgy viselkedett, mint mindig – tĂĄlalta a vacsorĂĄt. – Valami mĂĄs van ma benned – jegyezte meg a fĂ©rfi, miközben a szalvĂ©tĂĄval megtörölte szĂĄjĂĄt. – Csak kicsit fĂĄradt vagyok – mosolygott Krisztina. – Holnap este pedig ne vĂĄrj vacsorĂĄt, talĂĄlkozĂłm lesz a barĂĄtnƑimmel. GĂĄbor csak bĂłlintott, Ă©s visszatemetkezett a telefonjĂĄba. Krisztina lĂĄtta, ahogy elrejti a mosolyĂĄt – biztosan valami ĂŒzenetet olvasott. FolytatĂĄs a kĂ©p alatti elsƑ kommentben 👇👇

Lebuktatta a fĂ©rjĂ©t a fiatal szeretƑvel, de nem csinĂĄlt jelenetet. Öt nap mĂșlva meglepetĂ©st tartogatott szĂĄmĂĄra
 (1. rĂ©sz)

Krisztina sosem gondolta volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerĂŒl. A „FehĂ©r RĂłzsa” Ă©tterem – ahol harminc Ă©vvel ezelƑtt GĂĄbor megkĂ©rte a kezĂ©t – mĂĄra a fĂ©rje titkos randevĂșinak helyszĂ­ne lett. Az ĂŒvegfal mellett ĂĄllt, Ă©s onnan figyelte, ahogy a fĂ©rje összefonja ujjait egy fiatal szƑke nƑével, aki aligha lehetett több huszonöt Ă©vesnĂ©l.

– KĂŒlönleges vagy – hallotta a fĂ©rfi hangjĂĄt, amit mindig is jĂłl ismert
 Ă©s ami most mĂ©gis idegennek tƱnt.

A låny kacéran mosolygott, tökéletes fogsoråt és båjos gödröcskéit villantva. Ápolt ujjai, hibåtlan manikƱrrel, gyengéden simogattåk Gåbor csuklójåt.

– És mi lesz a felesĂ©geddel? – nyĂĄvogta a barna hajĂș lĂĄny, lebiggyesztett ajkakkal.

– Krisztina? – legyintett GĂĄbor könnyedĂ©n. – Ɛ el van foglalva a virĂĄgaival meg a sorozataival. Tudod
 ilyen korban mĂĄr


Krisztina mellkasĂĄt nyomni kezdte valami, a keze remegett. Harminc Ă©v hĂĄzassĂĄg, hĂĄrom felnƑtt gyerek, megszĂĄmlĂĄlhatatlan közös este
 mindent ĂĄthĂșzott egy legyintĂ©s.

Az elsƑ gondolata az volt, hogy beront, jelenetet rendez, borral locsolja le a kis pĂĄrocskĂĄt. De valami visszatartotta – talĂĄn a sok Ă©v alatt megszerzett önuralom, vagy a termĂ©szetes jĂłzansĂĄg.

HazatĂ©rve gĂ©piesen teĂĄt fƑzött, majd leĂŒlt a kedvenc fotelĂ©be. Tekintete a szekrĂ©nyben sorakozĂł dossziĂ©kra tĂ©vedt – azok a dokumentumok voltak benne, amiket GĂĄbor kĂ©rĂ©sĂ©re Ă­rt alĂĄ az elmĂșlt öt Ă©vben.

– Édesem, ez csak formasĂĄg – jutott eszĂ©be a fĂ©rfi hangja. – Kell az adĂłoptimalizĂĄlĂĄshoz.

Most, remegƑ kĂ©zzel lapozgatva a papĂ­rokat, rĂĄĂ©bredt az igazsĂĄgra. A hĂĄz, a nyaralĂł, hĂĄrom autĂłszalon, egy Ă©tteremlĂĄnc – minden az Ƒ nevĂ©re volt Ă­rva.

GĂĄbor, fĂ©lve az adĂłellenƑrzĂ©sektƑl, szĂ©p lassan mindent KrisztinĂĄra Ă­ratott, bĂ­zva benne, hogy a felesĂ©ge buta Ă©s ĂĄrtatlan.

Krisztina keserƱen elmosolyodott. Micsoda tĂ©vedĂ©s! A hĂĄzassĂĄg alatt nemcsak orchideĂĄkat tanult meg nevelni Ă©s piskĂłtĂĄt sĂŒtni – titokban a csalĂĄdi ĂŒzlet minden rezdĂŒlĂ©sĂ©t figyelte, mĂ©g ha a hĂĄttĂ©rben is maradt.

ÉjfĂ©lre mĂĄr nem maradtak könnyei. A kĂ©tsĂ©gbeesĂ©st jeges eltökĂ©ltsĂ©g vĂĄltotta fel. ElƑvette a naptĂĄrĂĄt, Ă©s tervezni kezdett.

Öt nap – ennyi kellett neki.

ElsƑ nap

Reggel korĂĄn felhĂ­vta dr. KĂĄdĂĄr ErzsĂ©betet, a neves csalĂĄdjogĂĄszt. A nƑ alaposan ĂĄtvizsgĂĄlta az iratokat, miközben Krisztina idegesen dobolt ujjaival az asztalon.

– GratulĂĄlok – mondta vĂ©gĂŒl az ĂŒgyvĂ©d, megigazĂ­tva szemĂŒvegĂ©t. – Ön jogilag az egyedĂŒli tulajdonosa a teljes vĂĄllalkozĂĄsnak.

– És az a meghatalmazás, amit adtam neki?

– Az bármikor visszavonható.

Krisztina az iroda ablakĂĄn keresztĂŒl nĂ©zte, ahogy az Ƒszi levelek kavarognak a szĂ©lben. Harminc Ă©ven ĂĄt volt pĂ©ldĂĄs felesĂ©g – tĂĄmogatĂł, megbocsĂĄtĂł, inspirĂĄlĂł. De most
 eljött az idƑ, hogy vĂ©gre sajĂĄt magĂĄra gondoljon.

– KezdjĂŒk – mondta hatĂĄrozottan.

Aznap este GĂĄbor kĂ©sƑn jött haza, Ă©s rajta volt a drĂĄga parfĂŒm illata. Krisztina, mintha mi sem törtĂ©nt volna, vacsorĂĄt tĂĄlalt neki.

– Ma valahogy mĂĄs vagy – jegyezte meg a fĂ©rfi, miközben szalvĂ©tĂĄval megtörölte a szĂĄjĂĄt.

– Csak elfáradtam – mosolygott Krisztina. – Holnap este pedig ne számíts rám, találkozóm lesz a barátnƑimmel.

GĂĄbor bĂłlintott, de közben elmerĂŒlt a telefonjĂĄban. Krisztina lĂĄtta, hogy valamit olvas, Ă©s megprĂłbĂĄlja elrejteni a mosolyĂĄt.

MĂĄsodik nap

Krisztina vĂ©gigjĂĄrta az összes bankot, ahol közös szĂĄmlĂĄik voltak. A mƱvelet ĂłrĂĄkig tartott – GĂĄbor ĂŒgyesen szĂ©tosztotta a pĂ©nzeket kĂŒlönbözƑ intĂ©zmĂ©nyek között. EstĂ©re azonban a vagyon nagy rĂ©sze mĂĄr Ășj szĂĄmlĂĄkon pihent – kizĂĄrĂłlag Krisztina nevĂ©re nyitottakon.

– Hagyjunk egy kis tartalĂ©kot? – kĂ©rdezte fĂ©lĂ©nken az utolsĂł bank menedzsere.

– Nem – rĂĄzta meg a fejĂ©t Krisztina. – Mindet utaljĂĄk ĂĄt.

Otthon egy csokor rĂłzsĂĄt talĂĄlt az asztalon – GĂĄbor nĂ©ha hozott virĂĄgot, fƑleg ha bƱntudata volt. RĂ©gebben ez mindig megindĂ­totta
 most csak keserƱ nevetĂ©st vĂĄltott ki.

Harmadik nap

DĂ©lelƑtt Krisztina talĂĄlkozott MihĂĄllyal, GĂĄbor rĂ©gi ĂŒzlettĂĄrsĂĄval Ă©s a csalĂĄdi autĂłszalonok egyik fƑ partnerĂ©vel.

– Eladni az autĂłszalonokat?! – hƱlt el MihĂĄly. – Ezek hoznak a legtöbbet! Stabil, megbĂ­zhatĂł forrĂĄs


– Pontosan ezĂ©rt most kell lĂ©pni – vĂĄlaszolta nyugodtan Krisztina. – A piac felfelĂ© Ă­vel. Most van itt az idƑ.

MihĂĄly tanĂĄcstalanul vakarta a fejĂ©t, de vĂ©gĂŒl beleegyezett. EstĂ©re mĂĄr alĂĄ is Ă­rtĂĄk az elƑzetes szerzƑdĂ©st. Krisztina szĂĄmĂĄra ez azt jelentette: biztonsĂĄg. Egy sajĂĄt lĂĄbon ĂĄllĂł jövƑ.

Negyedik nap

Ez volt az egyik legnehezebb nap. Keze enyhén remegett, amikor tollat ragadott.

– Biztos ebben a döntĂ©sben? – kĂ©rdezte egyĂŒttĂ©rzƑen a közĂ©pkorĂș közjegyzƑnƑ.

– Teljes mĂ©rtĂ©kben – felelte Krisztina, kihĂșzva magĂĄt.

Ezt követƑen ellĂĄtogatott egy ingatlanirodĂĄba. A csalĂĄdi villa – amelyet tizenöt Ă©vvel korĂĄbban közösen Ă©pĂ­tettek – hivatalosan is az Ƒ tulajdona volt.

– Azt szeretnĂ©m, ha elƑkĂ©szĂ­tenĂ©k a hivatalos dokumentumokat
 a fĂ©rjem kiköltöztetĂ©sĂ©re – közölte higgadtan az ĂŒgyvĂ©dbojtĂĄrral.

– De hĂĄt
 Ƒ a fĂ©rje – pislogott zavartan a fiatal jogĂĄsz.

– MĂĄr csak volt fĂ©rj – javĂ­totta ki Krisztina. – És pontosan hĂ©t napja van, hogy elhagyja a hĂĄzat.

Ötödik nap

Krisztina fodrĂĄszhoz ment, aztĂĄn sminkeshez. ElegĂĄns, fekete ruhĂĄt vĂĄlasztott – semmi kihĂ­vĂł, mĂ©gis mĂ©ltĂłsĂĄgteljes. A tĂŒkörbƑl egy Ășj nƑ nĂ©zett vissza rĂĄ. Egy nƑ, aki mĂĄr nem fĂ©l.

EzutĂĄn felhĂ­vta GĂĄbort:

– DrĂĄgĂĄm, este talĂĄlkozzunk a „FehĂ©r RĂłzsĂĄban”. BeszĂ©lnĂŒnk kell.

– TermĂ©szetesen, Ă©desem – vĂĄlaszolta a fĂ©rfi, hallhatĂłan megkönnyebbĂŒlve. Minden bizonnyal azt hitte, Krisztina megbocsĂĄtott neki.

Az Ă©tteremben puha fĂ©nyek Ă©gtek, zongoraszĂł töltötte be a teret. GĂĄbor, ahogy mindig, kifogĂĄstalanul nĂ©zett ki – magabiztosan, mĂĄr-mĂĄr leereszkedƑ mosollyal ĂŒdvözölte felesĂ©gĂ©t.

– Rendeltem a kedvenc borodbĂłl – mondta, miközben poharat nyĂșjtott felĂ©.

– Köszönöm – Krisztina elƑhĂșzott egy dossziĂ©t a tĂĄskĂĄjĂĄbĂłl. – Ma Ă©n hĂ­vlak meg.

A papĂ­rokat sorban rakta az asztalra: vĂĄlĂłkereset, kilakoltatĂĄsi vĂ©gzĂ©s, bankszĂĄmlakivonatok, ĂŒzletrĂ©sz-eladĂĄsi szerzƑdĂ©sek.

GĂĄbor arca minden Ășjabb dokumentumnĂĄl egy ĂĄrnyalattal sĂĄpadtabb lett. ElƑbb Ă©rtetlensĂ©g, aztĂĄn pĂĄnik, vĂ©gĂŒl teljes döbbenet.

– Ez
 ez mit jelent? – hörögte. – MegƑrĂŒltĂ©l?

– Épp ellenkezƑleg. Harminc Ă©v utĂĄn vĂ©gre tisztĂĄn lĂĄtok – mondta Krisztina, kortyolt a borĂĄbĂłl. – EmlĂ©kszel erre az asztalra? Itt csĂłkolgattad azt a fiatalka szƑkĂ©t öt napja.

– TĂ©vedsz
 fĂ©lreĂ©rtĂ©s volt
 – hebegte GĂĄbor.

– Nem, pontosan Ă©rtettem. Most elƑször az Ă©letben – mondta, Ă©s elƑvette a tollat. – Írd alĂĄ.

– Nem teheted ezt velem! Ez az Ă©n ĂŒzletem! Az Ă©n pĂ©nzem!

– Már nem – mosolygott Krisztina. – Te írtad át mindenem a nevemre. „Csak egy formaság, drágám. Az adó miatt.”

Ekkor a bejĂĄratban megjelent az a bizonyos szƑke lĂĄny. Elindult felĂ©jĂŒk, de megĂĄllt, amikor GĂĄbor felordĂ­tott:

– MegfosztottĂĄl mindentƑl! Eladtad az autĂłszalonokat! KiĂŒrĂ­tetted a szĂĄmlĂĄkat!

A lĂĄny ledermedt. AztĂĄn sarkon fordult, Ă©s elviharzott az Ă©tterembƑl.

– Úgy lĂĄtom – jegyezte meg Krisztina –, a kis barĂĄtnƑd inkĂĄbb a bankszĂĄmlĂĄdat szerette, mint tĂ©ged.

– Perelni foglak! – sziszegte GĂĄbor. – Majd meglĂĄtjuk, ki nevet a vĂ©gĂ©n!

– Mit bizonyĂ­tasz? Hogy önkĂ©nt ruhĂĄztĂĄl ĂĄt mindent? Hogy megcsaltĂĄl? – Krisztina felĂĄllt. – HĂ©t napod van. Addigra el kell tƱnnöd a hĂĄzbĂłl. FelszolgĂĄlĂł! A szĂĄmlĂĄt, legyen szĂ­ves.

Hatodik nap reggele

MegszĂłlalt a telefon. GĂĄbor volt az. A hangja remegett, ahogy prĂłbĂĄlt megszĂłlalni:

– Kriszti
 kĂ©rlek
 beszĂ©ljĂŒnk
 El tudom magyarĂĄzni


– Nincs mĂĄr mit megbeszĂ©lnĂŒnk – vĂĄlaszolta nyugodtan Krisztina, majd bontotta a vonalat.

Egy ĂłrĂĄval kĂ©sƑbb GĂĄbor anyja, AntĂłnia nĂ©ni hĂ­vta fel – a nƑ, aki sosem szĂ­velte igazĂĄn KrisztinĂĄt.

– DrĂĄgĂĄm
 hĂĄt hogy tehetted ezt? GĂĄbor egĂ©sz Ă©jjel nem aludt! Hiszen szeret tĂ©ged!

– Harminc Ă©v szeretet utĂĄn mĂĄr tudom, mennyit is Ă©r az – mondta Krisztina, Ă©s megszakĂ­totta a hĂ­vĂĄst.

Aznap a spa volt az Ăști cĂ©lja. MasszĂĄzs, arcpakolĂĄs, testtekercselĂ©s – vĂ©gre megengedett magĂĄnak egy kis törƑdĂ©st. Amire mindig „nem volt idƑ”.

Este betĂ©rt a kedvenc kĂĄvĂ©zĂłjĂĄba, ahol egy ismerƑs hang szĂłlĂ­totta meg:

– Kriszti, igaz, amit beszĂ©lnek? TĂ©nyleg kiraktad GĂĄbort?

– MĂ©g nem. MĂ©g van öt napja – vĂĄlaszolta, Ă©s kortyolt a cappuccinĂłjĂĄbĂłl. – Csatlakozol?

Szilvi, a legjobb barĂĄtnƑje döbbenten ĂŒlt le mellĂ©:

– De hogy tudtad ezt megtenni? Ennyi Ă©v utĂĄn?

– Tudod – Krisztina lassan kavargatta a fahĂ©jas kĂĄvĂ©t –, nĂ©ha elĂ©g egyetlen pillanat, hogy ĂșjraĂ©rtĂ©kelj mindent. LĂĄttam Ƒket egyĂŒtt – GĂĄbort Ă©s azt a lĂĄnyt. Olyan idƑs volt, mint a lĂĄnyunk! És rĂĄjöttem
 ez nem is az elsƑ alkalom. Csak eddig becsuktam a szemem. Azt hittem, majd megvĂĄltozik.

– És most?

– Most mĂĄr nem akarok hĂĄttĂ©rben lenni az Ă©letĂ©ben. Nem akarok Ășgy tenni, mintha nem vennĂ©m Ă©szre a hƱtlensĂ©gĂ©t, a lenĂ©zĂ©sĂ©t. Nem akarok többĂ© este azon aggĂłdni, hol jĂĄr Ă©s kivel.

Szilvi csendben tekergette a teĂĄskanalat:

– Irigyellek. Én is bajban vagyok PĂĄllal, de Ă©n nem mernĂ©k Ă­gy lĂ©pni


– A legfontosabb a legelsƑ lĂ©pĂ©s – fogta meg Krisztina barĂĄtnƑje kezĂ©t. – A többi mĂĄr jön magĂĄtĂłl.

 

2025-04-21 17:53:31 - Mindenegyben Blog