A szegények emberek is tudtak libát tartani abban az időben, amikor még nem jártunk haza minden este, hanem egy jó hosszú dolgos nap után ilyen kunyhóban aludtunk. Igen mi gyerekek is. Mi is élveztük ezt a fajta szabad létet, mert akkor számunkra még nem volt tétje. Mikor még a földön pokrócon aludtunk és a bogaraktól sem féltünk meg a zajoktól sem, hisz ugyanolyan barátaink voltak, mint bármi más az éjszakai életből: a hangok, az illatok és a csillagok. Volt valami különleges azokban az éjszakákban. Talán a felhőtlen szabadság... Ti aludtatok ilyen kunyhóban?