Amikor még minden normális volt és természetes. Ez itt egy normális randi, egy normális ház, egy moci egy normális srác és egy normális lány. Valahogy átjön a természetesség, a találka tüze a meghittség a zavar a nem tudom mit mondjak, de itt vagyok eljöttem és téged választalak, nem tudom miért, de a szüleim úgy neveltek, hogy ne szálljak virágról virágra, mert nekem csak a legkedvesebb egy szál virágom van és ő itt van velem szemben. Erkölcsösség mi még tanultuk, nem az volt a lényeg, hogy milyen autóval jön a srác, egyáltalán hogy tömegközlekedéssel, bicóval vagy gyalog érkezik, nem voltak plasztik cicák, de értékek igen. A mai gyerekek szeme a megfelelés divatja lebeg így szépen múlóban van a randi varázsa is. Engem gyerekkért a szülők elvittek mindenfelé: kiállításokra, piacra, búcsúkra, ahol sokféle embert lehetett látni és tanulni is. Ezek nem pénz kérdések voltak inkább az érdeklődés, ma már a neten keresnek rá mindenre és csak akkor látogatnak meg egy – egy rendezvényt, ha az menőnek számít. Ugyanez van a párkapcsolatokkal is, ha elég menő a fiú vagy a lány és felvágni lehet vele, akkor kell. Jó lenne mesélni és megismertetni a mai fiatalokat is a múlt szépségeivel, de főként értékeivel, amire lehet alapozni. Ha nincsenek alapok, akkor az olyan, mint egy ház alap, aljazat, beton nélkül. A földre épül és elsüllyed, besüpped, arra nem lehet építeni…