Egy kenyér, egy hagyma és egy tányér tepertő 6 szájra. Mégis, azok a szájak soha nem szűntek meg azt mondani, hogy "hála Istennek". Ma már mindenünk megvan, és mégis azt mondjuk, hogy "nincs".Mindig hiányzik valami, mindig van kit/mit hibáztatnunk, és elfelejtünk köszönetet mondani az ételért, ami az asztalunkon van, a tetőért a fejünk felett, a melegségért most télen, a ruháért, amit viselhetünk...És akkor csodálkozunk, hogy miért a depresszió az emberiség legelterjedtebb betegsége?Nem számít, hogy mid van, ha nem tanulsz meg hálásnak lenni érte, és mindig arra koncentrálsz, amid nincs, akkor mindig boldogtalan leszel...