Életképeink azokból az időkből, amikor még értéke volt az olvasásnak, a könyvszagú könyvnek. Amikor még pihentető kikapcsolódás volt leülni az olvasósarkunkba egy éjjeli lámpa szelíd fénye mellett merültünk el a regények világában. Amikor a lakás dísze, éke volt a könyvespolc és amikor még nem pdf fájlokat töltöttünk le, hanem lapoztunk egy könyvet és így keltek életre a betűk a sorok. Amikor még egy gyönyörű bőrkönyvjelző is ajándéknak számított és nagy becsben tartottuk. Mi még az írott könyv korában voltunk fiatalok még nem képről tanultunk olvasni és nem is a sok kép foglalta el az értékes írott tartalom helyét. Én most is szeretek olvasni. A szekrénysoromon több könyvespolc hirdeti egy letűnt idő életképeit. Ma is szívesen ülök be a fotelembe, kapcsolom fel az éjjeli lámpám és olvasok egy jó bögre tea mellett. Ti még olvastok valódi lapozható könyveket? Őrzitek még ezt a hagyományt? Mert lassan ez is azzá válik....