Én voltam kisdobos is és úttörő is. Igazából semmi rosszat nem csináltunk és nem is tanultunk semmi rosszat inkább csak jó dolgokat, a becsületet, tisztelni a másikat, hogy ahol tudsz, ott mindig segíts, hogy segíteni nem szégyen. Mindig segítettünk egymásnak és, akinek csak tudtunk. Sokszor cipeltem haza a szomszéd öreg néni szatyrát, mert engem még arra tanítottak, hogy szegény öreg, gyenge és egyedül van. Volt, hogy olvastam fel neki a kedvenc verses kötetéből. Nem esett nehezemre ez nem tartozott se a kisdobos, se az úttörő feladataim közé, de szívből jött, szívesen tettem. Szerintem adni is megtanultunk annak idején méghozzá önzetlenül. Jónak lenni tanítottak minket a pontok… 2017 ben már senki nem akar jó lenni…