Ez volt a vonalkódos modern leolvasók elődje. Akkor még a pénztáros kívülről tudta az árát a termékeknek, igaz nem is volt ekkora választék, de az is minőségibb volt. Nem volt ekkora különbség a hej daráljunk mindent bele párizsi ami mondjuk negyedannyi, mint a másik, amiben szintén nem tudjuk mi van. Talán elérhetőbb áron volt minden vagy csak a fizetések voltak egységesebbek, de hogy nem volt szükség ennyi mindenmentes élelmiszerre az biztos. Mert most már annyi allergén van és annyi és egyre több allergiás ember, hogy már lassan úgy néz ki, hogy egy mindenmentes életet kell élni. Régen jó volt nekünk a házi szalonna, sonka, kolbász jó fehér kenyérrel. Még egy nagy pohár tejjel mellé, azt sem tudtuk mi az, hogy laktóz meg glutén most meg életmentes életet élünk. Bezzeg, amikor a pénztáros néni bájosan mosolygott, a sor sem volt akkora, minden terméknek csak az árát kellett tudnia. Valahogy az időnk is több volt, a gyermekeink felé sem volt egyre és egyre több elvárás. Szerettem bejárni a boltba, mert mindig szívélyesen fogadtak. Azért jó lenne tudni, hogy a pénztárgép letűnt korával együtt veszett el az emberség is?