Kiestünk a hintából? Na és? Felhorzsoltuk a térdünket, könyökünket vagy netán rosszul estünk akkor meg a képes felünket? Na és? De azért az egyetlen röpke pillanatért, amikor szabadon szálltunk mint a madár, csak éppen kifelé a hintából, megérte. Jó kis kavicsos homokba tanyáltunk, de az is jó volt. Mert szabadon választott volt a hintázás, a repülés és az esés is. Szerintem nem tanultunk belőle, mert nem is kellett, csak megtettük újra és újra. Állva hintázni, a szülőket leverte a víz, de mi azzal sem hagytunk fel csak megvártuk, hogy elforduljanak éppen csak egy kicsit... Na és te szerettél hintázni?