Kinek ismerős ez az életkép vajon? Ki az, akinek a szíve is belesajdul, amint meglátja? Vajon kinek ne jutna eszébe egy édesanya vagy éppen a nagymama miközben meggörnyedve mosta a ruháinkat? Persze, hogy segítettünk a drága léleknek. Varázslatosan tisztára mosták a ruhákat, pedig nem volt ám olyan egyszerű, hogy csak beindítom, a gépet aztán dohogok nagyokat, hogy ma megint mostam és teregettem, és hú, de elfáradtam. Igen... Ők még a kútról húzták a vizet vagy mi segítettünk gyerekként, hogy legalább már azt ne neki kelljen. A sparhelten melegítettük. Mi még láthattuk, hogy keményítették a ruhákat és azt is, hogy faparazsas favasalóval vasalták ki. Majd mi is megtanultuk és hálás szívvel tettük. Azért ma már sokan nem is vasalnak pedig jóval korszerűbb a technika. Részemről én áldom a drága, dolgos kezeiket és ezúton köszönöm minden megfáradt édesanyának, nagymamának az áldozatos munkát. Elmondani már nem tudjuk nekik, de a hála a szívünkben beszél helyettünk időn és téren át is.