Ti még emlékeztek azokra az időkre mikor még nagyon egyszerű, de még annál is finomabb ebédeket kaptunk a menzán? Amikor még egy egyszerű paradicsomleves betűtésztával maga volt a mennyország, amikor kitettük egymás nevét a betűkből, persze először a sajátot és persze annak a fiúnak a nevét, akiért odavoltunk a magunk gyerekes módján... A mákos tésztát pedig két pofára ettük és nem zavart minket, hogy tiszta mák lett a fogunk. :) Ti is szerettétek gyerekkorban a menzát? Nyomj egy lájkot, ha igen! :)