Az ilyen embereknek nagyon nyilvánvaló tulajdonságaik vannak, minden gyerek a szüleit másolja, ugyanúgy viselkedik, ahogy viselkednek az őt körülvevő felnőttek és ez befolyásolja a fejlődését.
Azok a személyek akiknek nehéz gyermekkoruk volt, nem úgy viselkednek mint a többi ember, nekik egészen más tulajdonságaik vannak, amelyeket sok esetben észre sem veszünk.
Ezek az emberek akkor is meginognak, ha biztosak abban, hogy igazuk van, ezért kérdeznek akkor is.
Úgy gondolják, hogy mindig tévednek, ezért mindig elnézést kérnek még felnőttkorban is, pedig nem hibásak.
Mivel olyan környezetben nőtt fel, ahol érzelmi visszaélések áldozata volt, ezért nem bízik senkiben, mindig attól fél, hogy valami rossz fog történni vagy valaki el fogja hagyni.
Akinek nehéz gyerekkora volt az meg kell tanuljon erős és határozott lenni, de ugyanakkor mindig érzelmi akadályokba ütközik, ezért lesz nagyon érzékeny felnőttkorban is.
Főleg akkor, ha gyerekkorában mindig kritizálták.
Azért, hogy ne sértse meg a szülőket, vagy azokat az embereket akik mindig csak a tévedéseit vagy a hibáit látták, egy igazi professzionistaként viselkedik. Mindig pontos, ápolt, rendezett mindenkivel próbál jó lenni.
Aki fél a kiabálástól (mert ebben volt része gyerekkorában) az fél a hangos zajoktól is, mert mindig a gyerekkorára emlékeztetik őt.
Ezek az emberek félnek másokkal kommunikálni, ezért próbálnak visszahúzódni.
Mivel sokat szenvedett, azt várja az emberektől, hogy agresszívek legyenek vele és csúnyán viselkedjenek.
Tart tőle, hogy hibázik.
Mindig annyira stresszes beszélgetés közben, hogy nem képes a szemébe nézni a másik embernek.
Nem szereti a konfliktusokat, mert mindig ebben volt része.
Mivel gyerekkorában azt tanulta meg, hogy minden hibának súlyos következménye van, ezért minden apróságért hibáztatja magát.
Mivel nehéz gyerekkora volt, nem igazán szeret más embereket, sok esetben fél barátkozni.
Fél hangosan beszélni, mert gyerekkorában megtiltották, azt hogy beszéljen. Vagy sok veszekedést kellett hallgatnia.
Amikor valaki megdicséri valamiért akkor azt gondolja, hogy ő nem érdemel dicséretet, mert semmi jó dolgot nem lát magában.
Még ha valamit jól csinál, abban sem biztos.
Bármit csinál sohasem biztos abban, hogy sikerülni fog.
Mindig ideges és pánikol..
A hallgatástól szenvedett, ezért összegyűlt a düh benne.
Ha olyan emberekkel van kapcsolatban akik számára ellenszenvesek, akkor megváltozik a hangulata egyik percről a másikra.
Néha azt veszi észre, hogy egy másik emberrel történő beszélgetésből semmit sem tud, mert egész máshol jártak a gondolatai.
Akinek nehéz gyerekkora volt, az nagyon nehezen bízik meg egy másik emberben.