…a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen” meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!
Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?
Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a a cseh 2–t! Az se kisebb csapás,hidd el!
Mit ad Isten, illetve… hogy – hogy nem, elvtársak! Ez is maradhat? De bátor vagy, jól van! Ha viszlek, akkor majd jössz, jó?! Majd kérdik otthon, hogy: Na,milyen volt a műsor? Hát,hosszú tárgyalás lesz!
Hogy történt, kérdezi a rendőr:
Elvesztettem az R–Go´s lemezemet, meg Anyámnak az R–GO´s üvegit. Otthon mindenem megvan, van h–fi tornyom meg videóm, izgalomra vágytam.
– Na pubi! Ha legközelebb is izgalomra vágysz, ott van mindjárt a jobb kezed. Nem mondom babra munka … Aztán jön a bal alsó madárfogás, és a végén nem kell szakítani.
A másik meg egy közművelt barom volt, azt mondja:
– Az úgy, úgy volt, hogy a pénzel a raboló, a pénzel elszáguldott egy Dácsiával.
Puff ezen bukott le, mert mivel tudjuk, elvtársak, a Dácsia, az sok mindent tud. Szétrohad, szétesik, összetörik, de speciell száguldani, azt nem.
– Brezsnyev elvtárs, hát miért fordítja meg mindig?
Brezsnyev: Keresem a tűt, amivel ki lehet tűzni.
Képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30-án a fürdőkádat televettem benzinnel.
Ne vigyorogj, te is televetted! Emlékszem, a kútnál, a sorban előttem álltál, …egy óra múlva meg mögöttem…
Na képzeld el, televettem a kádat benzinnel. Na az agyam, az mindjárt lelökte a szíjat, képzeld el, ott a kádban a benzin, gondold el. Jajj! Anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítővíz!
Hogy nem szakad rá a… Leengedi a benzint!!!
Úgy sajnáltam, …hogy nem gyújtott rá.
Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.
Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utolért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak. Mit mondott a mama, figyelj:
– Géza, személyazonossági nálad van, mert szokták kérni.
– Hogy az Istenbe!
De még nincs vége. Azt mondja erre:
– Puszit nem adsz?
Kész,puff! Kóma, kóma, a komaasszony is.
Fekszem az ágyon, erre jön valami újságíró, hogy Hoffmann Géza színművész urat keresi, és már vagy hat kórházat végigjárt, de sehol sem tudnak róla.
Mellettem feküdt egy öreg bácsika. Megszólalt:
– Úristen, már megint összeírják a zsidókat és már a H betűnél tartanak?
Kérdezték anyósomtól, hogy:
– Mi baja volt a Gézának?
– Mint az Antall-kormánynak. Infarstruktúrája volt!
Az Istenbe beszél már bele, mama!
Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer’ ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik.
– Ott a kacsa!
– Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!”
Most itt vannak az IFOR erők. Ez a “Tavaris, konyec”. Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg.
Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó.
Te, a rendszerváltásnak tudod, mi a lényege? Régen abba a mocskos,telelökött rendszerbe mi volt? Szagyityesz. Most mi van? IFOR!
Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok, képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.
Sovány, már megint röhögsz, te. Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni.
Mire jó a kerekes kút?
Oda lehet tolni, ahol víz van.
Jaaaj! Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási! A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá… Így mentünk, nézd meg, így me…
Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, elértünk a sarokig, púder jött belőle már.
Tésztafeszítő kisiparos. – Lángossütő.
Megfordultam. (Velem az utca is.)
– Hofi elvtárs! Aztán jól viselkedjen…
Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt? (feje tetejére mutat)
…kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy… Jól hallotta, igen. Bunkót mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük?
Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el: Kivinni őket árvízvédelemhez. Nem lapátolni, ne vicceljen már! Bunkót kivinni a gátra! Beleverni! Így egymás mellett állnának, így szépen! Ez lenne a nagy magyar fal. A Földet legalább kétszer körülérné, amennyi alapanyag van hozzá.
Nem egy ilyen hülye palánta, tehát nem egy ilyen magyar tarka nagy barom. Nem. Jövőnk záloga. … Dögöljek meg, ha kiváltom.
A tipikus tévénéző, a rossz értelemben vett tévénéző, leül a láda elé így, amerre világit arra ül. Aztán vagy tévéműsor, vagy villám, a franc tudja.
Nyugodj meg, ha mégegyszer lesz ’56, az már 112.
Ott van a Nagy Kínai fal …. Érdekes, a kis kínai az meg nem mindig fal.
Az igazságból elveszett az “i”.
Te, ha nem lenne ilyen erős mezőgazdaságunk, olyan ipari ország lennénk, hogy arról koldulnánk.
