Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!…
Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik? – Van, aki dicséri, van aki nem…
Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Há’ mikor melyiket!
Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! …izé halló lányt.
Super channel, Sky channel, felejtsen el, kész!
Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról)
– Megismer?
Mire az eladó: – Nem.
– Én vagyok a vevő!
Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi? Kenyeret milyet vettél, szárazat? Az a jó, az már kész van.
Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem!
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
Lenin engem már színesben álmodott. Mert mint tudjuk, az álom színes… a felkelés előtt.
Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
A háború után éjszakánként a falakra meszeltük: “Le az árdrágítókkal!” – Az a problémám, hogy maradt egy vödör mész.
Ha annak idején a nagyanyám nekiállt volna Úr napjára kiöltözve az udvar közepén, nyílt lángon hurkát sütni, na…! Nagyapám a vasvellával úgy megkergeti, hogy én most nem vagyok itt, az hétszentség!
Magyarországra miért jön a pápa?
Feladja az utolsó kenetet.
Az országnak nem most lett rossz!
Neeem.
Most vették észre!!!
Amikor a kapitalistáknak jó volt, az miért nem tudott begyűrűzni?
Én vagyok a magyar szocializmus!
Mi van, Gizi, szebbet vártál?
Aranyapám, ez van!
– Apukád partizán volt?
– Nem, de már intézik.
Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe!
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!
Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop…
Etessétek anyátokat!
Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család…
A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.
Te, ‘sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy tériszonyom van. – S’allú’? – Úgy meg fulladok. – S’ódarrú’? – Úgy meg nem látom a tévét.
Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S’te, mit csináltál? – Há’ rizst.
Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is… (A Tiszta Őrültek Házában jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe telepedett le a Honfoglaláskor.)
Anyós: Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Nem lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták?
– Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az Istenit neki! Ez itt a hírek, nem pedig a kívánságműsor!
Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van?
Egyébként haragudj arra, aki kinevezett!
Az elvtárs érzékeny, nézz oda!
Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.
Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. …hátha odaadja a perselyt.
Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:
A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.
Gyereked lábán mikor lesz új cipő:
Majd ha a tanácselnök fia rálép.
Nyugodj meg, annak lesz!
Az már tud lopni – csalni – hazudni
De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik?
Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?
Hát ilyet!
Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!