A történet bekezdésről bekezdésre mélyül, az elsőben még mit sem sejt az olvasó, csupán azt gondolnánk, egy udvarias lakó felhívja a figyelmet egy hosszabb, zajosabb programra. Aztán belendül a történet, és szép lassan kibontakoznak az apróbb részletek is, végül jön a sokkoló lezárás, tényleg nem tudjuk eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk.
Ágnesnek mindenesetre kívánjuk, hogy rendeződjenek a dolgai és ügyesebben válasszon a jövőben párt.