Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.
Boldogság, gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
gyere haza, csak ennyi kell!