Mindegy, hogy egy plüssállatot szorítgatsz, vagy az anyukád kezében kapaszkodsz, egy ijedt gyereknek kell valami, ami megnyugvást, biztonságot éreztet. Végtére is, amikor kicsi vagy, sokminden ijesztő lehet!
Így érezhetett ez a két kóbor kutya is, mielőtt még megismerték volna egymást. Ho Chi Minh városából, Vietnam, ezt a két kóbor kutyát végül egy Buddhista apáca mentett meg.
Miután megismerték egymást, és a sok szörnyűség után, amit átélhettek az utcán, a két kutya elkezdtek ölelkezni, és azóta sem hagyták abba!
Ho Chi Minh városában talált rá egy apáca, ezekre a kóbor kutyákra, aki elvitte őket a Hoa Bảo Sơn nevű Pagodába. Találkozásuk óta állandóan ölelkeznek. ?
Senki nem tudja, mióta lehettek egyedül, de egy lélek sem volt hajlandó segíteni rajtuk, amíg a Buddhista apáca fel nem figyelt rájuk. Azóta elválaszthatatlanok!
Amióta a templomhoz kerültek, a nagyobbik kutyus egyfolytában a kicsin csüng. Szerencsére ott voltak egymásnak, hogy megszokják új környezetüket.
Ahogyan az új életükhöz igazodtak, mindketten nyugodtabbak lettek, és új gazdájukban is megbíztak. Úgy tűnik, ennek ellenére sem akarja kis barátját elengedni!
Szerencsére biztonságban vannak a veszélyes utcáktól, így végre ellazulhattak — és az örökös ölelésből is engedtek.
Soha nem egyszerű a kutyáknak újra bízni, miután traumatikus körülmények között születtek, éltek, de ennek a két kutyának sikerült, amit egymásnak köszönhettek. Barátságuk egy életre szól!
A nagyobb kölyök, abban a tudatban, hogy ezután minden rendben lesz, végre képes volt kis barátját elengedni az örökös öleléséből… Remélhetőleg most már semmi sem választhatja el őket egymástól; hiszen ki tudja, hogy bírnák-e egymás nélkül?!
Elmondhatatlan, hogy milyen vigaszt nyújthattak egymásnak ezek az elhagyatott kutyák, mikor senki másra nem számíthattak. Most már új gazdájuk is vigyáz rájuk!
