Profeta részletesen kifejti, miért keres rá az elhunyt páciens Facebook-oldalára:
"Szóval felveszem a jogosítványod kifakult képét, és a telefonom rákattintok a Facebookra, és rákeresek a nevedre. Jó eséllyel lesz valahol egy közös barátunk. Sok embert ismerek. Látom, hogy ugyanazt a nyakláncot és fülbevalót viseled, ami most egy mintás pohárban áll a pulton. Ugyanazt a baseball sapka vagy kabát volt rajtad, amit az előbb traumás ollóval felhasítottak. (...) Látom a mosolyodat, a szemed színét, amikor tele van élettel, a tengerparton töltött időt, a karácsonyt a nagyinál.. Látom, ahogy anyukáddal és apukáddal állsz a főiskolád előtt. Jó, pontosan tudni fogom, hogy kik ők, amikor belépek a szobába. Ez megkönnyíti a dolgomat. Eggyel kevesebb kérdést kell feltennem. Kicsit szerencsés vagy, hogy neked ezt nem kell látnod. Apukád újra és újra a nevedet kiabálja. Anyukád a haját tépi, a padlón összegömbölyödve, kezét a feje fölé tartva, mintha a láthatatlan ütésektől próbálná megvédeni magát. Megnézem a Facebook-oldaladat, mielőtt megmondom nekik, hogy meghaltál, mert ez emlékeztet arra, hogy egy emberről beszélek. Valakiről, akit szeretnek - ez lecsendesíti a hangot a fejemben, amely most is azt kiabálja: hogy tehetted ezt velük, olyan emberekkel, akiket állítólag szeretsz!" - írta bejegyzésében.
