Pontosan tisztában volt azzal, mi a gyógyíthatatlan betegség ellenszere.
Nos, amit mi akarunk, hogy a rákkutatás problémáját, és a rákot magát megértsük. Először azt kell megértenünk, hogy mi is az élet.
Meg szeretnénk érteni, mi az élő organizmus. Mi a különbség aközött, ami élő, és valami között ami nem élő.
Ha ezt megértjük, akkor van esélyünk, hogy valamit tegyünk a rák ellen. Szent-Györgyi Albert filozófiája mindig is az volt, hogy egészen az alapokig el kell menni.
Vagyis sokkal jobb növényeken dolgozni, mint állatokon. A biokémia állatokon dolgozik. Sokkal jobb az esély az élet megértésére, ha növényekkel dolgozunk, mivel azok sokkal egyszerűbbek.
“Ez vezetett el engem a C-vitamin felfedezéséhez” – tette hozzá.
Ez nagyon fontossá vált, és egy lépéssel tovább ment, keresett egy növényt, ami ennél is egyszerűbb, ez pedig a fű. Ez cska növekszik, és nagyon egyszerű növény, és ez tartja életben a világot. Az állatok is a füvön élnek.
Sőt, bizonyos értelemben az ember is, mivel a búza is egy termesztett fűfajta…
Nos, arra az eredményre jutottak, ha a búzát összekeverjük az aszkorbinsavval a C-vitaminnal, az képes megölni a rákot, legalábbis állatkísérletekkel ezt már akkoriban is tudták hitelesen igazolni.
A kísérleti egerekben el tudták pusztítani a rákot, és később ki akarták a kísérleteket terjeszteni az emberekre is. (de ez különböző okok miatt nem valósulhatott meg..) Szent-Györgyi Albert arról is meg volt győződve, hogy azért volt még idős korában is rendkívül aktív, mert ezt – a búzacsírát – használta minden reggel.
