A kövirózsa (Sempervivum tectorum) igénytelen, ám szép, örökzöld növény. Népi elnevezései: kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű, mennykővirág.
Számos fajtája létezik, a levelek színe típusonként eltérő. Főleg Európában gyakori, többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin található. Szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen, szereti a sok napot. A pangó vizet nem tűri, ahol a víznek nincs lefolyása, könnyen kirohad.
Magyarországon vadon csak a Villányi hegységben fordul elő, termesztett körülmények között azonban gyakran találkozhatunk vele: nekem például az „ősanyák” vagy 10 éve egy adventi koszorúról származnak. Dróttal szúrtam egy cserépbe, egy kiszáradt növény helyébe őket, ma meg több négyzetmétert borítanak már be.
Szaporítani sarjairól lehet a legkönnyebben – ezek tavasszal könnyedén eresztenek gyökeret. Húsos, csillag alakban szétterülő levelei sokféle hatóanyagot tartalmaznak. Érdemes a kertben helyet találni a számára: dolog alig van vele viszont annál több a haszna.
Flavonoidokat, cserzőanyagot, növényi savat, nyálkaanyagot, szabad aminosavakat és fenolkarbonsavakat, C-vitamint tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, külsőleg fájdalomcsillapító, baktérium és vírusölő hatású.
Gyógyerejére már a klasszikus orvoslásban is számos példa van: általában a kövirózsa hűtő és összehúzó erejét emelik ki, s elsősorban külső felhasználásra javasolják, pl. gyulladt kelésekre, orbáncra. Pókok mérges csípésére, égésre. Présnedvét a népi gyógyászatban ma is felhasználják középfülgyulladások enyhítésére – minden bizonnyal ezért ragadt rá a fülfű név is – valamint égések, vágások, rovarcsípések gyógyulásának elősegítésére.
