Sok szépet és jót hallottam róla, mielőtt személyesen megismertem. Önzetlen segítőkészségéről, szerénységéről a természetgyógyászok legendákat mesélnek. Egy fonyódi tanítványa szerint neki már van mire szerénynek lennie.
Kíváncsiságom vitt el a veszprémi előadásra. Apró, törékeny alkatához illő, halk hangon beszélt. Szinte észrevétlenül olvadt a létbe. Csak óriási, mélybarna szemeiben ég valami különleges csillogás. Miközben hallgatom, eltűnődöm – a buktatókkal teli, emberöltőnyi küzdelemhez vajon honnan az erő?
Dr. Eőry Ajándok, orvos-természetgyógyász mosolyogva kezdi az időutazást. Mert bizony jócskán, egészen 1968-ig kell visszalépnünk az időben. Ekkor az ELTE biológusi szakán diplomamunkaként Az emberi bőr elektromos területei, különös tekintettel az akupunktúrás pontokra című témakört kapta.
Nem sejtette, hogy az országban szinte ismeretlen módszer ennyire a hatalmába keríti. A rég elfeledett, ősi kínai gyógymódról Magyarországon orvosi körökben sem hallottak. És még évtizedekig nem is akartak! De ne szaladjunk előre a történetben, haladjunk csak szépen sorjában.
Ajándokot annyira lenyűgözte az akupunktúra – a bőrön alkalmazott tűszúrásos módszer – természetessége, logikája, hogy tovább kutatta a magyar orvosok, tudósok körében tabuként kezelt egészségmegőrző- és gyógymódot.
Rendkívüli szerencsének tartom, hogy a sorsom a kínai akadémikus professzorral, dr. Zhu Zong Xiang-gal hozott össze, akit a témakör neves kutatójaként többször Nobel-díjra jelöltek.
Készséggel fogadott, tartva magát hitvallásához: Közkinccsé kell tenni, amit tudunk! – mondja, majd megtudom, hogy az ismeretségből több évtizedes együttműködés, barátság lett.
Ajándok számára pedig küzdelmekkel teli, elismeréssel, sikerrel, egyáltalán nem kecsegtető, több évtizedes misszió. Miközben újabb diplomát szerzett az ELTE-n – ezúttal matematikusként -, szoftverkészítéssel kereste kenyerét. Emellett fáradhatatlanul tanulta az akupunktúra módszereit, többször Kínában.
