Gyakran összekeverik a kerekrepkénnyel (ami szintén gyógynövény), de eltérő virágzatuk alapján gyorsan el lehet különíteni egymástól őket. Júniustól szeptemberig virító virágai halvány rózsaszínűek vagy csaknem fehérek, sötét csíkozással.
Jellegzetes termését sokan, az íze és kerek formája miatt a sajthoz hasonlítják, innen is ered a neve is.
A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy, -és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják.
Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a papsajtról.
Már az antik népek is gyógynövényként tekintettek rá, és többféleképpen használták. Az ínséges időkben gyökerét liszt finomságúvá örőlték és élelmiszer céljából fogyasztották.
Napjainkban főleg föld feletti részeit használják, de óvatosan kell bánni vele, mert nagy mennyiségben halmozhat fel nitrátot a leveleiben.
A levelek és a virág nyálkaanyagokat, kis mennyiségben cseranyagokat, illetve C-vitamint tartalmaznak. A papsajt mindenekelőtt a gyulladásokkal járó betegségekre fejt ki gyógyító hatást.
Hatására a duzzadt szövet meglágyul, így megindulhat a gyógyulás.
Külsőleg vagy belsőleg alkalmazva a papsajt megnyugtatja a szöveteket és megszabadítja azokat a méreganyagoktól. Mellhártyagyulladás kiegészítő kezelésére éppúgy ajánlott, mit az emésztőrendszer vagy a húgyúti rendszer és a belek gyulladásos megbetegedéseiben.
Kiváló továbbá a bőr tisztításához, pattanások kezelésére.
A népi gyógyászatban időskori foltok elmulasztására is használják. Ehhez a leveleket naponta meleg vízzel átitatva a problémás bőrfelületre helyezik legalább fél órára.
