Az ókori gyógyászat nem csupán tisztán rendelte gyógyítási céllal a bort, hanem gyógyfüvekkel készült gyógyborok formájában is. A középkorban a bor a tisztítatlan vizet helyettesítette. A kórházaknak bort adományoztak gyógyitalként, ahol a bortöltő és a pincemester fontos személy volt. A sebészek egészen a 13. századig bort használtak a fertőtlenítéshez.Régen is használták orvosságként a bortAz orvosok az 17–18. században kezdték vizsgálni a bor gyógyító hatását. A benne található számos anyag egysége adja harmóniáját, zamatos ízét. Az újabb korban beható élettani kísérletek és vizsgálatok igazolták, hogy a bor csökkenti a lázas beteg fehérjekiválasztását. E tekintetben napi 40 gramm alkohol már figyelmet érdemlő hatással van. Ennyi szesz igen gyenge borból 0,5 liternek, erősebből mintegy 3 deciliternek felel meg, tehát bátran rendelhető.
A bor sokoldalúan hat a szervezetre. Fejfájás vagy emésztési zavarok kezelésekor a negyedére hígított bor "hozza" meg a gyógyulást. A borral olyan anyagok kerülnek a szervezetbe, melyek segítik az emésztőmirigyek működését. Glicerintartalma javítja a zsírgazdálkodást. A szőlő- és gyümölcscukor energiát szolgáltat.
A mértékkel fogyasztott bor étvágygerjesztőAz anyagcsere-folyamatokat kedvezően befolyásolja, ezáltal kevesebb salakanyag marad a szervezetben. Vérszegénységre jó a vörösbor, lábadozás idején pedig állítólag tokaji aszút előnyös fogyasztani. A modern élet sok-sok izgalma, az agyvelő fokozott tevékenysége erősen gátolja az emésztőmirigyek működését. A bor e gátlásokat képes feloldani, ezért helyes az étkezést borfogyasztással kiegészíteni.
