"Össze lösz még úgy fűzve a világ dróttal, hogy na. Vége lösz a bujdosó betyárok világának, osztán majd az úri betyárok gyünnek, azok aztán felménnek lakni az emeletre..."
A XVIII.-XIX. századi, Habsburgok által elnyomott Magyarország dél-alföldi régiójában éldegélt egy nagy tiszteletben álló, megbecsült táltos úriember. Ez a gonoszok által rettegett, becsületes kisemberek által ellenben nagyon sokra tartott, jósképességgel megáldott atyafi jövővíziós jövendöléseivel hívta fel magára a figyelmet.
Nevének és pontos lakóhelyének adatai nem maradtak ránk (valószínűleg Makó közelében élhetett, vagy vándoréletmódot folytathatott), annyi bizonyos mindössze, hogy "Teknyőkaparónak" hívták földijei.
Néprajzi tanulmányok egész sora sorjázik fel a Teknőkaparó táltostudományának tisztelői mögé, már a XIX. század végi gyűjtők is felfigyeltek erre a nem mindennapi figurára, illetve észveszelytően precíz pontossággal valóra váló vízióira.
Az újkori látó megjósolta például a repülőgépek, a gépkocsik, illetve a telefonvonalak feltalálását és elterjedését, s ugyancsak előre elregélte a nők liberális agymosás révén megvalósuló elerkölcstelenedését, valamint a három nagy háborút, mely után bekövetkezik az utolsó ítélet. Ismerős ideák ezek, nincs igazam?
De mit is állít a Teknőkaparó? Miféle képeket tár elénk a majdani korok ezen kitüntetett ismerője?
A Teknőkaparó egyik legelső jóslata a múltba navigál bennünket, s az 1821-es pusztító makói árvíz bekövetkeztéről szól. "Olyan nagy árvíz gyün ránk, hogy a Száraz utcán Barna halász harcsát halász." - mondotta ez a kiváló férfiú, s szavai igazsággá váltak.
Döbbenetindukálóbbak azonban a technikai fejlődés majdani eredményeit taglaló részletek, elvégre ezekről a találmányokról nem igen lehetett sejtése hősünknek. Nézzük, miképp keltek életre a jövő tárgyai valamikor a XVIII.-XIX. század fordulóján!
"Az öreg Teknyős megjósolta, hogy valamikor a kései utódaink majd meglátják a vasmadarakat repülni, mög lőcstelen kocsik szaladgálnak. A vasmadarak meg is tojnak, és akkor robban, összedűlnek a házak.""A kocsik az országúton úgy közleködnek, hogy egymást tapossák."
"Össze lösz még úgy fűzve a világ dróttal, hogy na."
