A világ jólétének növekedése éppen egybeesett a népességrobbanással. De mi lesz, ha fordul a trend?
Paul Morland demográfus monográfiájában azt mutatja be, hogy a népességrobbanás az iparosítás, a modernizáció és az urbanizáció következménye. Darrell Bricker politológus azt vizsgálja, miért csökken a nyomor a gyors népességnövekedés ellenére.
Az emberi népesség lélekszáma évszázadokon át csak nagyon lassan nőtt, ám növekedése az iparosodás óta felgyorsult. Az időszámítás kezdetekor 200 milliónyi ember élt a Földön, 1700-ban is csupán 600 milliónyi, 1800-ban viszont már egymilliárd. Még 1920-ban is csak kétmilliárdra becsülték az emberiség lélekszámát, ma viszont már közel nyolcmilliárdan vagyunk. 1975 óta megduplázódott a népesség.
De mi lesz, ha lelassul a népességnövekedés, netán csökkenni kezd az emberi populáció? A fejlett országokban alaposan visszaesett a születések száma, és legfeljebb a hosszabb élettartam és a bevándorlás miatt nincs népességfogyás. Morland és a kanadai szerzőpáros egyaránt úgy véli, hogy a jólét globális növekedésének hatására a fejlett országokban is csökkenni fog a születések száma, és elkezdődik az elöregedés. Indiában és Kínában már mérhető a lassulás, az utóbbi esetében már 2.1, vagyis a stagnáláshoz szükséges szint alá esett a termékenységi ráta. Mindkét könyv vitatja az ENSZ előrejelzését, miszerint 2050-re tízmilliárdra nőhet az emberiség lélekszáma.
– Ha a szerzőknek igazuk van, és valóban hamarosan tetőzik, majd pedig fogyni kezd a Föld népessége, annak súlyos társadalmi következményei lesznek – írja Karabell. Kevesebb fogyasztás miatt vissza fog esni a kereslet és vele a termelés is, és ez a GDP visszaesésével jár. Nem számolnak vele, hogy ha csökken a születésszám, akkor kevesebb lesz a munkaképes egyén, ámde ha a fogyasztás visszaesik, akkor mégsem lesz hiány áruból és szolgáltatásokból, hacsak idősgondozóból és ápolóból nem. Akárhogy is, fogyó népesség mellett a termelés visszaesése nem feltétlenül jár az egyéni jólét csökkenésével.
