11. „[…] a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: “Milyen a hangja?” “Mik a kedves játékai?” “Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: “Hány éves?” “Hány testvére van?” “Hány kiló?” “Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.”
12. „Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor csak akartad…”
13. „— Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.— Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.— Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”
14. „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
15. „— Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!Kisvártatva hozzátetted:— Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket…— Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?Erre azonban a kis herceg nem felelt.”
16. „A beszéd csak félreértések forrása.”
Hirdetés17. „– Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
18. Nem tudom – mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.
19. „A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki.”
20. „Jó az embernek, ha volt egy barátja, még ha rövidesen meg is kell halnia.”
21. „Felelni nem felelt a kérdéseimre; de ha valaki elpirul, az ugye azt jelenti, hogy “igen”.”
22. „Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. “Ott van valahol az én virágom” – gondolja magában.”
