Amikor még nyolcan tízen éltünk egy ekkora házban és érdekes megfértünk egymás mellett, fel is nőttünk és nem vagyunk lelkileg szegényebbek, mint mások, akinek mondjuk volt saját szobájuk. Sok mindent tanul ilyenkor az ember. Már gyerekként alkalmazkodik, többet tolerál és jobban kezel ezáltal egy házasságot is, nincs az hogy öcsém már megint hova dobtad a koszos zokni. Megbecsüljük egyáltalán azt az embert, aki dolgozik megfáradva hazajön és ledob egy koszos zoknit. Mi sokad magunkkal együtt még ilyen értékeket is megtanultunk. Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született!